2009. március 16., hétfő

Pék leszek

Kész. Megszületett a döntés. Megpróbáljuk teljesen kiiktatni a kenyérvásárlást, helyette én sütöm a mindennapi kenyeret.

Erre a döntésre úgy jutottunk, hogy az a kenyér, amit eddig ettünk (egy helyi cég teljes kiőrlésű kenyere), egyszerűen elkezdett porlani, szétesni, stb. Sőt, már az íze sem a régi. És miután megkóstoltuk A Kenyeret, már egyszerűen nem fűlik az üzletihez a fogunk. Úgyhogy amikor lehetséges, majd én sütök. Hetente szerintem négyszer fog kelleni, de megéri.

És máris variálok. Vasárnap három bagett született, a megszokott tésztából, de az egyikbe beletekertem némi karamellizált hagymát. Hiába volt minden tiltakozás. Aztán az fogyott el a leghamarabb. Most pedig az újabb adag készül. Ebből is három bagett fog készülni, az egyikbe fokhagymát teszek, a másikba pedig mazsolát.

A tészta pedig ebből áll: kb. három csésze fehérliszt, kb egy csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, kb fél csésze zabpehely, valamennyi köles (maradt a felfújt elkészítésekor), kömény, lenmag, napraforgómag (a maiban nem lesz, elfogyott és esik az eső, nem megyek el most az üzletbe), szezámmag. Az élesztőt kicsit cukros tejben felfuttatom, majd a felsorolt hozzávalókból pici sóval és olívaolajjal bedagasztom a tésztát. Sokat hagyom kelni. Aztán átgyúrom, a megformált bagetteket a tepsiben hagyom még addig kelni, amíg a sütő bemelegszik, benne egy tepsi vízzel. Mielőtt a sütőbe tenném, bekenem vízzel, megszórom magvakkal, és készre sütöm. Na megyek sütni.

2009. március 10., kedd

Lilahangyától lopott recept, de aztán valami más lett

Engem is elért a spätzle-láz. Először már régebb, amikor almás-fahéjas spätzlét készítettem, talán tavaly ősszel. Érdekes volt az az ízvilág.

Aztán most, lilahangya tegnapi receptje elolvasásakor elsőre csak erős
spätzle-készítési kényszer vett rajtam erőt. Aztán az egyre erősebb spätzlekívánás indult be. Aztán a mai ebéd megtárgyalásakor megmutattam a receptet az illetékes döntő szervnek, aki azt mondta: akkor megvan a holnapi ebéd. Így lett, hogy ma valami ahhoz hasonló készült. Így:

3 tojásból és kevés tejből annyi liszttel, amennyit felvett, nokedlitésztát készítettem. Belereszeltem vagy 3 jó nagy cikk fokhagymát és kifőztem. Na, mivel nincs nokedliszaggatóm (de már tudom, hogy legkésőbb következő hétfőig lesz), az én nokedlim nem lett olyan szép, de az ízén ez mit sem rontott. Leszűrtem, belevágtam egy maréknyi olajbogyót.

Eddig Lilahangya receptje, innen tova saját kútfőből merített, erdélyiesített
spätzle-öntet. Kisütöttem egy kevés apró kockákra vágott füstölt szalonnát, majd amikor jól megpirult, akkor beleöntöttem egy nagy doboz tejfölt (kicsit szökdösött a zsír) és sóstúrót tettem bele és felfőztem. Lett egy félfolyékony szósz, amit ráöntöttem a nokedlire. Kissé utánafűszereztem és betettem a sütőbe, míg megpirult.

Kép nem készült, már nincs is miről, annyira finom volt.

2009. március 7., szombat

Nyár van?

Ez egészen off lesz. De teljesen ki vagyok akadva attól, ami történik. Szivárvány van az ég alján. Az előbb dörgött-villámlott. Reggel záporszerű eső esett. Hát egészen nem értem...

2009. március 5., csütörtök

Bodza

A tegnapi pillanatnyi ötlettől vezérelt és sikeres bodzáskifli-sütés után gondoltam, körbejárom picit a bodza-témát.

Növényünk, a Sambucus nigra a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó cserje vagy kisebb fa (ez újabb, genetikai alapokon történő besorolás eredménye, nemrégiben még a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozónak vélték). Sekélyen gyökerezik, sűrű lombja van. Kérge világosbarnás-szürkés, repedezett, az ágak simább kérgén sok paraszemölcs található (ezek a levegő bejutását segítik elő). Levelei átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék éle fűrészes. Lombfakadása korai (múlt hétvégén kijártunk egyet a nagy hóban és bizony a bodzabokrokon már pici levelek voltak). A virágok kicsik, 5-tagúak, fehérek vagy vajszínűek, erős illatúak, és sűrű sátorvirágzatba tömörülnek és május-júniusban nyílnak. A termés 4-6 mm-es, fényes sötét indigószínű, festő pirosnedvű bogyó, ami bíborlila kocsányon csüng, augusztus végén-szeptemberben érik be. Fogyasztható, ám nagy mennyiségben már mérgezési tüneteket vált ki. Egyébként a virágon és a bogyókon kívül a növény többi része mérgező! Ligeterdők, erdőszélek, sövények növénye, tápanyagban gazdag talajon fejlődik jól, sík és dombvidéken. Rokon fajok a fürtös bodza (Sambucus racemosa) és a gyalogbodza (S. ebulus), azonban ezek felhasználása jóval limitáltabb.

Hogy mire lehet használni a fekete bodzát? Elsősorban gyógyítási célokra: a virág hatóanyagai az illóolaj és cseranyag, a bogyóké a terpéntartlamú illóolaj, az erős sötét színt adó antocián és a C-vitamin. A virágok izzasztókúrákban, meghűléses megbetegedések kezelésekor igen hatásosak, vizelethajtó hatásuk is van, illetve fokozzák a szervezet ellenállóképességét. A bodzatea azonban igen kellemes ízű, ezért élvezeti teaként, illetve teakeverékek részeként is elterjedt a fogyasztása.
És akkor már el is érkeztünk a gasztronómiai felhasználáshoz. Igen elterjedt a bodzaszörp és bodza-limonádé készítése. Az előbbi cukros, nagyon édes szirup, amit hígítva fogyasztanak, az utóbbi viszont erjesztett, citromos, szénsavas erősen üdítő hatású nyári ital. A virágtányért gyakran palacsintatésztába mártva kisütik, a "nyelét" viszont nem fogyasztják el. Bizonyára más is használta énelőttem édes sütemények fűszereként, erre nem találtam forrást. A bogyókból gyümölcslé és lekvár készül (jómagam talán kedvenc lekvárja, talán mert olyan ritkán jött össze a befőzése, de tavaly igen, és eldöntöttem, hogy ezután sosem hagyom majd ki). Kalotaszegi források alapján még pálinkát is főztek a bogyóiból (Vistán).
Festőnövényként is jelentős szerepe volt régebb, bogyóival fekete színűre festettek. A könnyen kifúrható ágakból szipkát készítettek, csövet a szövéshez, falsimító csövet vakoláshoz, és jobb híján a felfúvódott állat "leeresztéséhez" is használták. És akkor nem feledhetjük el a régi idők gyerekjátékát (nem is olyan régi, én még megértem): a bodzapuskát. No meg a bodzasípot.

És végül egy kis-kapusi monda, ami elmagyarázza, miért csap bele a bodzafába könnyen a villám és ebből kifolyólag miért nem jó bodzafát a ház közelébe ültetni.
"Kedvelt fája az ördögnek a bodza következő okból: mikor Isten a világot teremtette, az ördög végig nézte, hogy alkotja az egyes állatokat. Egyszer haza szaladt, és mikorára visszatért Istenhez, látta, hogy az azelőtt mozdulatlanul heverő állatok most mozognak, esznek, isznak, szóval élnek. "Hogy csináltad te ezt?" - kérdé az ördög az Úristent. "Beléjök leheltem." - mondá az Isten és mutatott neki egy fasípot. Az ördög elment és csinált magának agyagból egy állatot és aztán fasípot akart készíteni, de egyetlen faágat sem volt képes kifúrni. Végre megtalálta a bodzafát, melynek ágát könnyen átfúrta és az így nyert fasípon keresztül akart az általa készített állatba lehelni, hogy az életre is támadjon. Isten ezt látván, megharagudott és az ördög művét villámmal szétrombolván megátkozta a bodzafát, hogy legyen ezentúl az ördög fája, ha már megengedte, hogy keresztülfúrja az ördög."

Bodza-variáció kiflire

Már napok óta motoszkál a fejemben az ötlet, hogy süssek kiflit. Végre tegnap már nem bírtam tovább, és összeütöttem. Kicsit másképp.

Kezdetnek bedagasztottam egy kiflitésztát, kefírrel, fehér liszttel, cukorral, na meg tejben felfuttatott élesztővel (csak úgy egyszerűen) és amikor megkelt, és bementem a kamrába a nyújtódeszkáért, a szemembe ötlött a bodzavirágos üveg. Hát levettem a polcról, és a kinyújtott tészta egy részére szórtam jócskán szárított bodzavirágokat. Aztán feltekertem a kifliket, megkentem a tetejüket tojással, betettem őket a sütőbe kb 20 percre. Még melegen meg kellett kóstolni, ahogy eltörtük a kifliket, áradt belőlük a tavaszi illat.

Ma reggel pedig bodzás kiflit reggeliztem, a tavaly eltett bodzabogyó-lekvárral. Ilyen volt, tavasz és ősz egyben:

2009. március 3., kedd

Vacsora

Időnként megkívánok valami kencét. Én nem tudom elképzelni a szendvicset úgy, hogy ne legyen rajta egy rákent réteg, a tikkasztóság elkerülése végett, azon felül viszont már nem igénylek különösképpen sokat.

Így van, hogy időnként estére gyorsan összekavarok valamit. Ilyen például a körözött. A jelenlegi sóstúróból készült (ez a ritkább eset, általában tehéntúróból keverem...), pár kanál tejföl hozzáadásával, pirospaprikát, köményt tettem bele fűszernek, só nem is kellett, a túró (erdélyiek előnyben: "burduf") elég sós volt. És ez alkalommal nem reszeltem, hanem vágtam bele a hagymát, nem is túl apróra - így kívántam.

2009. március 1., vasárnap

Eltelt a hét...

... és nem igaz, hogy nem főztem, csak egyszerűen nem jutott időm posztolni. Háborogtam, tiltakoztam, számonkértem rengeteget, várost védtem, meg ilyenek. Nagyon aktív voltam. Mégis ez történt...

Aztán hétvégére picit lazult a dolog, egyelőre leálltak a favágással, így végre jutott időm kenyérsütésre, majdnem ugyanúgy, ahogy a múltkor, csak rozmaring helyett bazsalikommal fűszereztem, a ház urának kérésére. Magok egyébként ugyanazok, csak ez alkalommal nem csak a tetejére került szezámmag, hanem a tésztájába is.

Készült azonkívül csülkös babfőzelék, nagyon finom lett.

Na és végre végre elkészítettem Réka almatortáját, nagyon nagyon finom lett ez is. Igaz, én megtuningoltam a tölteléket két mandarinnal, meg egy banánnal. És sok fahéjat tettem bele. Határozottan elmondhatom: nem ártott meg neki.

Főztem még a héten: hagymalevest, tehéntúrós gombócot, zöldséglevest, körözöttet. Hirtelen ennyi jut eszembe.