2009. március 10., kedd

Lilahangyától lopott recept, de aztán valami más lett

Engem is elért a spätzle-láz. Először már régebb, amikor almás-fahéjas spätzlét készítettem, talán tavaly ősszel. Érdekes volt az az ízvilág.

Aztán most, lilahangya tegnapi receptje elolvasásakor elsőre csak erős
spätzle-készítési kényszer vett rajtam erőt. Aztán az egyre erősebb spätzlekívánás indult be. Aztán a mai ebéd megtárgyalásakor megmutattam a receptet az illetékes döntő szervnek, aki azt mondta: akkor megvan a holnapi ebéd. Így lett, hogy ma valami ahhoz hasonló készült. Így:

3 tojásból és kevés tejből annyi liszttel, amennyit felvett, nokedlitésztát készítettem. Belereszeltem vagy 3 jó nagy cikk fokhagymát és kifőztem. Na, mivel nincs nokedliszaggatóm (de már tudom, hogy legkésőbb következő hétfőig lesz), az én nokedlim nem lett olyan szép, de az ízén ez mit sem rontott. Leszűrtem, belevágtam egy maréknyi olajbogyót.

Eddig Lilahangya receptje, innen tova saját kútfőből merített, erdélyiesített
spätzle-öntet. Kisütöttem egy kevés apró kockákra vágott füstölt szalonnát, majd amikor jól megpirult, akkor beleöntöttem egy nagy doboz tejfölt (kicsit szökdösött a zsír) és sóstúrót tettem bele és felfőztem. Lett egy félfolyékony szósz, amit ráöntöttem a nokedlire. Kissé utánafűszereztem és betettem a sütőbe, míg megpirult.

Kép nem készült, már nincs is miről, annyira finom volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése