Újabban...

... ITT leledzem.

Egy lusta blogger vagyok

De időm se nagyon volt.
Ma (és az idén már többedszerre) TÖKFŐZELÉK volt, tökfasírttal. Kaprosan, csombrodosan, fokhagymásan. No meg paradicsomos zöldbableves.
Most nem írok recepteket, mert már semmi sem úgy készül mint régen :-(.
Eljött ugyanis a fogyókúránk ideje. Igy a főzés reformkajákra szorítkozik, és leggyakrabban valamilyen nyerset eszünk: gyümölcsöt, zöldséget.

Kellemes Húsvétot...

... kívánok minden kedves olvasómnak!

Üdvözlet gyanánt álljon itt a kedvenc székely locsolóversem:
"Azt es tudják, mi van ma,
Azt es tudják, métt jöttem,
Adják hamar, hogy menjek!"

No meg egy húsvétmegelőző fotó a mai reggelimről - a kenyeret én sütöttem, korpás-magvas ez alkalommal. A csíkos tojás egy repedt (bio)festett tojás volt.

Top 10 alapanyag

Egy játék, ami nagyon gasztro... na belevágok.
Ezzel látom nem vagyok egyedül, hogy első helyre a fokhagymát teszem. Igen, gyakorlatilag mindenbe jöhet...
2. Rozmaring - újabban erre kaptam rá - enélkül nem tudom már elképzelni a kenyeremet sem... na és sokminden egyébbe egyszerűen kell nekem...
3. Hagyma - (majdnem) mindennek az alapja.
4. Tejföl - ecet híján ezzel savanyítok. És nem csak savanyítok. Néha azért helyettesítem joghurttal, kefírrel. Ha lehet.
5. Magvak, szemek - miután péksütök, a kenyereimben ezek is kötelező alkotók. Természetesen, különböző összetételben.
6. Tehéntúró - kencéknek, gombócnak, krémnek - tölteléknek sütikbe, stb stb... szóval sokoldalú. De erre csak egy ideje jöttem rá.
7. Paradicsomlé - hordószámra kéne eltegyem. Ezzel is savanyítok. Meg iszom is.
8. Csirkehús - alap. Comb, mell, szárny. De nem levesbe! Csakis párolva, roston sütve, paprikásnak, panírozva.
9. Gomba - főként az általam gyűjtött erdei gomba. Ennek híján termesztett csiperke. Mindenhez, amibe mehet.
10. Szalonna - akármennyire is próbáltam kiiktatni, nem lehet. Friss döntés, hogy ezentúl nem is próbálkozom azzal, hogy kitiltsam a konyhámból. Ilyen ízt semmilyen olaj nem tud adni az ételnek.
Mna, talán ez az én listám. Elég nehéz volt ennyire tárgyilagosnak lenni.

Hosszú idő szemelvényei

Nagyon rég nem jött sehogyse össze az írás. Pedig rendszeresen sütöttem-főztem. Nem fotóztam, így igaz.
Szóval, az elmúlt időben 2-3 naponta továbbra is sütögettem a mindennapi kenyeret - talán a döntés megszületése óta kétszer kellett üzletből egy-egy icipici kenyeret venni. Sőt, újítás is volt kenyérsütés téren - éspedig úgy, hogy kifogyott a gabonapehely, volt viszont búza itthon. Így esett, hogy egy csésze előzőleg beáztatott búzaszemet dagasztottam bele a kenyér tésztájába. Annyira finom lett, hogy azóta minden kenyér így készült.
Sütöttem egy muroktortát, sajnos, kisebb sikerrel, mint amire számítottam :-(. Pedig nagyon nagyon finom, szinte habosra kevert túrókrémmel töltöttem.
Sütöttem továbbá kakaós csigát, Maci receptje alapján. 24 óra alatt elfogyott (a sütés másnapján ebédre fogyasztottuk el a maradványait).
Tegnap este pedig piknikeztünk. Így nevezzük a barátokkal eltöltött beszélgetős, eszegetős-iszogatós estéket - nos, tegnap is ez volt, nálunk. És egy saját receptet készítettem - de olyan egyszerűt, hogy minden bizonnyal bárkinek eszébe juthat, bármikor. Úgy kezdtem, hogy egy edénybe szalonna-szeletkéket vágtam. Előkészítettem a csirke felsőcombokat, rápakoltam a szalonnára, ráreszeltem egy közepes hagymát, fél fej fokhagymát, szórtam rá sót, borsot, rozmaringot, és összeforgattam. Hagytam állni. Valameddig (1-másfél óra?). Aztán felöntöttem egy fél pohár sörrel (kb. másfél deci), lefóliáztam, és sütőben megpároltam. Amikor megpuhultak a húsok, akkor levettem a fóliát és ropogósra pirítottam őket. Párolt zöldséget ettünk mellé. A fiúk véleménye szerint ilyen finomra nem sikerült sosem húst készíteni, pedig eddig sem panaszkodtak a főztömre. Igaz, először használtam sört pároláshoz - talán ettől lett fantasztikusan omlós.
Ma pedig gyors ebédet ütöttem össze - tárkonyos zöldségragulevest és rakott karfiolt. Kénytelen voltam húsmentest főzni, ugyanis a mai délelőttömet egy csonti-farm ellenőrzésével töltöttem, és sehogyse fűlött a fogam újabb húsok látványához. No, meg SEMMILYEN húsból áradó szaghoz.
És mindenki elrettentésére: a héten paradicsomos káposzta is volt! :-)

Pék leszek

Kész. Megszületett a döntés. Megpróbáljuk teljesen kiiktatni a kenyérvásárlást, helyette én sütöm a mindennapi kenyeret.

Erre a döntésre úgy jutottunk, hogy az a kenyér, amit eddig ettünk (egy helyi cég teljes kiőrlésű kenyere), egyszerűen elkezdett porlani, szétesni, stb. Sőt, már az íze sem a régi. És miután megkóstoltuk A Kenyeret, már egyszerűen nem fűlik az üzletihez a fogunk. Úgyhogy amikor lehetséges, majd én sütök. Hetente szerintem négyszer fog kelleni, de megéri.

És máris variálok. Vasárnap három bagett született, a megszokott tésztából, de az egyikbe beletekertem némi karamellizált hagymát. Hiába volt minden tiltakozás. Aztán az fogyott el a leghamarabb. Most pedig az újabb adag készül. Ebből is három bagett fog készülni, az egyikbe fokhagymát teszek, a másikba pedig mazsolát.

A tészta pedig ebből áll: kb. három csésze fehérliszt, kb egy csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, kb fél csésze zabpehely, valamennyi köles (maradt a felfújt elkészítésekor), kömény, lenmag, napraforgómag (a maiban nem lesz, elfogyott és esik az eső, nem megyek el most az üzletbe), szezámmag. Az élesztőt kicsit cukros tejben felfuttatom, majd a felsorolt hozzávalókból pici sóval és olívaolajjal bedagasztom a tésztát. Sokat hagyom kelni. Aztán átgyúrom, a megformált bagetteket a tepsiben hagyom még addig kelni, amíg a sütő bemelegszik, benne egy tepsi vízzel. Mielőtt a sütőbe tenném, bekenem vízzel, megszórom magvakkal, és készre sütöm. Na megyek sütni.

Lilahangyától lopott recept, de aztán valami más lett

Engem is elért a spätzle-láz. Először már régebb, amikor almás-fahéjas spätzlét készítettem, talán tavaly ősszel. Érdekes volt az az ízvilág.

Aztán most, lilahangya tegnapi receptje elolvasásakor elsőre csak erős spätzle-készítési kényszer vett rajtam erőt. Aztán az egyre erősebb spätzlekívánás indult be. Aztán a mai ebéd megtárgyalásakor megmutattam a receptet az illetékes döntő szervnek, aki azt mondta: akkor megvan a holnapi ebéd. Így lett, hogy ma valami ahhoz hasonló készült. Így:

3 tojásból és kevés tejből annyi liszttel, amennyit felvett, nokedlitésztát készítettem. Belereszeltem vagy 3 jó nagy cikk fokhagymát és kifőztem. Na, mivel nincs nokedliszaggatóm (de már tudom, hogy legkésőbb következő hétfőig lesz), az én nokedlim nem lett olyan szép, de az ízén ez mit sem rontott. Leszűrtem, belevágtam egy maréknyi olajbogyót.

Eddig Lilahangya receptje, innen tova saját kútfőből merített, erdélyiesített spätzle-öntet. Kisütöttem egy kevés apró kockákra vágott füstölt szalonnát, majd amikor jól megpirult, akkor beleöntöttem egy nagy doboz tejfölt (kicsit szökdösött a zsír) és sóstúrót tettem bele és felfőztem. Lett egy félfolyékony szósz, amit ráöntöttem a nokedlire. Kissé utánafűszereztem és betettem a sütőbe, míg megpirult.

Kép nem készült, már nincs is miről, annyira finom volt.

Nyár van?

Ez egészen off lesz. De teljesen ki vagyok akadva attól, ami történik. Szivárvány van az ég alján. Az előbb dörgött-villámlott. Reggel záporszerű eső esett. Hát egészen nem értem...

Bodza

A tegnapi pillanatnyi ötlettől vezérelt és sikeres bodzáskifli-sütés után gondoltam, körbejárom picit a bodza-témát.

Növényünk, a Sambucus nigra a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó cserje vagy kisebb fa (ez újabb, genetikai alapokon történő besorolás eredménye, nemrégiben még a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozónak vélték). Sekélyen gyökerezik, sűrű lombja van. Kérge világosbarnás-szürkés, repedezett, az ágak simább kérgén sok paraszemölcs található (ezek a levegő bejutását segítik elő). Levelei átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék éle fűrészes. Lombfakadása korai (múlt hétvégén kijártunk egyet a nagy hóban és bizony a bodzabokrokon már pici levelek voltak). A virágok kicsik, 5-tagúak, fehérek vagy vajszínűek, erős illatúak, és sűrű sátorvirágzatba tömörülnek és május-júniusban nyílnak. A termés 4-6 mm-es, fényes sötét indigószínű, festő pirosnedvű bogyó, ami bíborlila kocsányon csüng, augusztus végén-szeptemberben érik be. Fogyasztható, ám nagy mennyiségben már mérgezési tüneteket vált ki. Egyébként a virágon és a bogyókon kívül a növény többi része mérgező! Ligeterdők, erdőszélek, sövények növénye, tápanyagban gazdag talajon fejlődik jól, sík és dombvidéken. Rokon fajok a fürtös bodza (Sambucus racemosa) és a gyalogbodza (S. ebulus), azonban ezek felhasználása jóval limitáltabb.

Hogy mire lehet használni a fekete bodzát? Elsősorban gyógyítási célokra: a virág hatóanyagai az illóolaj és cseranyag, a bogyóké a terpéntartlamú illóolaj, az erős sötét színt adó antocián és a C-vitamin. A virágok izzasztókúrákban, meghűléses megbetegedések kezelésekor igen hatásosak, vizelethajtó hatásuk is van, illetve fokozzák a szervezet ellenállóképességét. A bodzatea azonban igen kellemes ízű, ezért élvezeti teaként, illetve teakeverékek részeként is elterjedt a fogyasztása.
És akkor már el is érkeztünk a gasztronómiai felhasználáshoz. Igen elterjedt a bodzaszörp és bodza-limonádé készítése. Az előbbi cukros, nagyon édes szirup, amit hígítva fogyasztanak, az utóbbi viszont erjesztett, citromos, szénsavas erősen üdítő hatású nyári ital. A virágtányért gyakran palacsintatésztába mártva kisütik, a "nyelét" viszont nem fogyasztják el. Bizonyára más is használta énelőttem édes sütemények fűszereként, erre nem találtam forrást. A bogyókból gyümölcslé és lekvár készül (jómagam talán kedvenc lekvárja, talán mert olyan ritkán jött össze a befőzése, de tavaly igen, és eldöntöttem, hogy ezután sosem hagyom majd ki). Kalotaszegi források alapján még pálinkát is főztek a bogyóiból (Vistán).
Festőnövényként is jelentős szerepe volt régebb, bogyóival fekete színűre festettek. A könnyen kifúrható ágakból szipkát készítettek, csövet a szövéshez, falsimító csövet vakoláshoz, és jobb híján a felfúvódott állat "leeresztéséhez" is használták. És akkor nem feledhetjük el a régi idők gyerekjátékát (nem is olyan régi, én még megértem): a bodzapuskát. No meg a bodzasípot.

És végül egy kis-kapusi monda, ami elmagyarázza, miért csap bele a bodzafába könnyen a villám és ebből kifolyólag miért nem jó bodzafát a ház közelébe ültetni.
"Kedvelt fája az ördögnek a bodza következő okból: mikor Isten a világot teremtette, az ördög végig nézte, hogy alkotja az egyes állatokat. Egyszer haza szaladt, és mikorára visszatért Istenhez, látta, hogy az azelőtt mozdulatlanul heverő állatok most mozognak, esznek, isznak, szóval élnek. "Hogy csináltad te ezt?" - kérdé az ördög az Úristent. "Beléjök leheltem." - mondá az Isten és mutatott neki egy fasípot. Az ördög elment és csinált magának agyagból egy állatot és aztán fasípot akart készíteni, de egyetlen faágat sem volt képes kifúrni. Végre megtalálta a bodzafát, melynek ágát könnyen átfúrta és az így nyert fasípon keresztül akart az általa készített állatba lehelni, hogy az életre is támadjon. Isten ezt látván, megharagudott és az ördög művét villámmal szétrombolván megátkozta a bodzafát, hogy legyen ezentúl az ördög fája, ha már megengedte, hogy keresztülfúrja az ördög."

Bodza-variáció kiflire

Már napok óta motoszkál a fejemben az ötlet, hogy süssek kiflit. Végre tegnap már nem bírtam tovább, és összeütöttem. Kicsit másképp.

Kezdetnek bedagasztottam egy kiflitésztát, kefírrel, fehér liszttel, cukorral, na meg tejben felfuttatott élesztővel (csak úgy egyszerűen) és amikor megkelt, és bementem a kamrába a nyújtódeszkáért, a szemembe ötlött a bodzavirágos üveg. Hát levettem a polcról, és a kinyújtott tészta egy részére szórtam jócskán szárított bodzavirágokat. Aztán feltekertem a kifliket, megkentem a tetejüket tojással, betettem őket a sütőbe kb 20 percre. Még melegen meg kellett kóstolni, ahogy eltörtük a kifliket, áradt belőlük a tavaszi illat.

Ma reggel pedig bodzás kiflit reggeliztem, a tavaly eltett bodzabogyó-lekvárral. Ilyen volt, tavasz és ősz egyben:

Vacsora

Időnként megkívánok valami kencét. Én nem tudom elképzelni a szendvicset úgy, hogy ne legyen rajta egy rákent réteg, a tikkasztóság elkerülése végett, azon felül viszont már nem igénylek különösképpen sokat.

Így van, hogy időnként estére gyorsan összekavarok valamit. Ilyen például a körözött. A jelenlegi sóstúróból készült (ez a ritkább eset, általában tehéntúróból keverem...), pár kanál tejföl hozzáadásával, pirospaprikát, köményt tettem bele fűszernek, só nem is kellett, a túró (erdélyiek előnyben: "burduf") elég sós volt. És ez alkalommal nem reszeltem, hanem vágtam bele a hagymát, nem is túl apróra - így kívántam.

Eltelt a hét...

... és nem igaz, hogy nem főztem, csak egyszerűen nem jutott időm posztolni. Háborogtam, tiltakoztam, számonkértem rengeteget, várost védtem, meg ilyenek. Nagyon aktív voltam. Mégis ez történt...

Aztán hétvégére picit lazult a dolog, egyelőre leálltak a favágással, így végre jutott időm kenyérsütésre, majdnem ugyanúgy, ahogy a múltkor, csak rozmaring helyett bazsalikommal fűszereztem, a ház urának kérésére. Magok egyébként ugyanazok, csak ez alkalommal nem csak a tetejére került szezámmag, hanem a tésztájába is.

Készült azonkívül csülkös babfőzelék, nagyon finom lett.

Na és végre végre elkészítettem Réka almatortáját, nagyon nagyon finom lett ez is. Igaz, én megtuningoltam a tölteléket két mandarinnal, meg egy banánnal. És sok fahéjat tettem bele. Határozottan elmondhatom: nem ártott meg neki.

Főztem még a héten: hagymalevest, tehéntúrós gombócot, zöldséglevest, körözöttet. Hirtelen ennyi jut eszembe.

A hétvégi citromos süti

Egy szép napon orrom alá lett megnyitva egy txt-file. Cím: görög citromos szelet. Ezzel a kísérőmondattal: "ugye megsütöd nekem"? És "A" mosollyal. Hát elkezdtem dokumentálódni, és itt rátaláltam. De túlzott cukortartalmúnak ítéltem, így nagyon megcsappantottam a beletett cukormennyiséget. Csak 20 dkg ment bele (a tésztájába). (Sütik esetében előkerül a mérleg...) Szerintem még így is az édes felső határán mozog. És miután a kenyérsütés után nem volt még kihűlve a sütő, nem kellett 50 percet süssem, csak (becsszóra) kb 20-at. Így is picikét odakapott az alja.
De finom azért. És ami nagyon fontos: nem száraz, nem tikkasztó. Ehhez a beletett elég sok joghurt is hozzájárul, de főképp a ráöntött citromos szirup (itt Piszke eleve lecsökkentett cukormennyiségét használtam). Fog még készülni, az egyszer biztos, de még kevesebb cukorral. Ugyanis ki lett nevezve aktuális kedvenc sütinek :-).

Kenyerem

Egy ideje nem nagyon lehet olyan kenyeret kapni, amilyent enni szeretnék. Hiába a gazdag felhozatal: fehér, barna, rozs, teljes kiőrlésű, Graham, zsemle, vekni, mittudomén - egyik sem az, amit kívánok. Egyre gyakrabban emlékezem vissza arra, amit Mamám sütött az udvaron, a búboskemencében. Emlékszem, ahogy dagasztotta a tésztát kézzel, a teknőben. Hihetetlen adagokat. Mi néztük, és mindig, kenyérből is, kalácsból is sütött a húgomnak is, nekem is picike cipót. Csuporban. Aztán elmaradtak a kenyérsütések. De mindez felelevenedett bennem amikor elkezdtem felnőttként járni a székely falvakat, ahol még ma is sütnek igazi házikenyeret. Káposztalapin, akkorát, mint egy-egy malomkerék (ahogy mondják), sütőkemencében.

Régebb egyszer sütöttem valami kenyérfélét, de akkor még konyhai tapasztalatom nem sok volt, annak a belseje nyers maradt, kívül megégett, így jó időre elhagytam a kenyérsütést. Történt mindez 5-6 éve. Aztán lett internet, aztán később (újra) felfedeztem magamban a szakácsot és úgy jó egy éve rátaláltam a gasztroblogokra, ahol kenyérreceptek is voltak. Talán Limara oldalán volt a legtöbb olyan tanács, amit megszívleltem. És kitanultam az elméletet, amiből számomra a legfontosabb tanulság: ha nem akarjuk, hogy kiszáradjon, akkor fedett térben kell sütni. Talán ez volt az a dolog, amit teljesen figyelmen kívül hagytam mindeddig. De fontos az is, hogy előmelegített edényben kezdjük a sütést.

Hogy melyik recept inspirált legjobban? Ezt nem tudom megmondani. De én a következőképpen sütöm a kenyeret: kb 2/3 rész fehérliszt, kb. 1/3 rész teljes kiőrlésű búzaliszt (összesen szerintem olyan 500-600 gramm) keverékét elkeverem kevés sóval és magvakkal: napraforgóval (természetesen hámozott), lennel, köménnyel és fűszerként rozmaringot szórok bele jócskán. Hozzáteszek kevés olívaolajat. Az előzőleg cukros tejben, sok liszttel felfuttatott élesztővel és még annyi vízzel, amennyi a megfelelő állaghoz kell, géppel megdagasztom (nem kenyérsütőben, hanem a mixer dagasztókarjaival), jó 15-20 percen keresztül. Letakarva hagyom kelni 2-3 órát, nem tudom. Lehet, többet is. Mindenképpen, addig, amíg összeérik a tészta és legalább duplájára nő. És az illata is megváltozik. Akkor jön a második gyúrás, amikor a tésztából a levegőbuborékokat kidolgozom. Ezután rugalmas massza marad. Visszateszem a tálba, letakarom. Ezután teszem be a sütőbe a fedeles jénai tálat, alágyújtok, és 4. fokozaton hagyom melegedni a sütőt, kb 20 percig. Akkor kiveszem a tálat, beleteszem a tésztát, csak úgy, a tetejére magvakat szórok, picit belenyomogatom, lefedem, és a sütőbe tolom. Kb 25-30 percig sütöm lefedve, utána leveszem a jénai tetejét, és lehúzom 3-as fokozatra a tüzet. Így sütöm még kb 20-25 percet. Sülés után minél hamarabb kiveszem az edényből (néha beleragad, akkor kell várjak egy kicsit), konyharuhába csomagolom, és hideg helyre teszem. Csak kihűlés után kéne megvágni, de általában még langyos amikor a sarkát leszeljük. Nem lehet kóstolás nélkül kibírni mellette :-).

A hétvége kezdete: karfiolleves

Végre hétvége! Mit is kívánhat jobbat egy amatőr szakács? Végre kiélheti magát. Így történt, hogy tegnap délután elkezdtem a sütögetést is. Nem is keveset: kenyeret, görög citromos szeletet, és két nagy adag pizzát, ugyanis még egy jóbarátunk is meglátogatott, és szereti a pizzát úgy ahogy én készítem. Arról szerintem fényképes poszt SOHA nem lesz, mert a gép előkészítése előtt elfogy a téma :-) a többiről szerre...

Akkor kezdjük időrendi sorrendben: EBÉD:
Mi nagy levesfogyasztók vagyunk. Tegnap karfiollevest ettünk, ami a hagymaleves mellett a másik kedvenc. Nagyon szeretjük a karfiol ízét, bár a frisset jobban, mint a fagyasztottat, de most csak az volt, úgyhogy erre fanyalodtunk.

Elöljáróban annyit, hogy mint már írtam, nem használok SOHA SEMMIHEZ ételízesítőt, sem pedig leveskockát. Szerintem csak úgy érvényesül igazán bárminek az íze, ha nem nyomjuk el különféle "E-vitaminokkal" (húgomat idézem :-D) :-)))... És próbálok egészségesen főzni. Ezért száműztem már a rántást is a konyhából (igazából nem volt mit száműzzek, sosem volt jelen. Eleinte csomós maradt, azért nem szerettem, később rájöttem, hogy nem ez az egyetlen módja a sürítésnek, és rövid úton le is szoktam róla). Na de térjek a lényegre: a karfiolleves az én meglátásomban:
pici épphogymeleg pálmaolajban elkeverek egy kis pirospaprikát, majd rádobok egy apróra vágott kisebb hagymát, fel is öntöm vízzel, sózom és főni teszem. Amikor forr, beleteszem a rózsáira szedett karfiolt, és ha már elég puha (én elfőzni sem szoktam, sőt, kissé roppanós marad a szárrésze), akkor tejfölös habarással besűrítem, felforralom. Petrezselyemzölddel tálalom. Ennyi. :-) Gyors és finom és főleg: karfiolízű.

Ehető vadnövények, gombák

Az emberek leszakadtak a természetről. Manapság 99%-ban génkezelt, szelektált, hibrid növényeket fogyasztunk. Ezt nyújtja nagyon nagy hányadban a piac. Időhiány, munkahely, egyéb dolgok miatt nem jutunk ki a természetbe, s ha véletlenül mégis, legtöbbször azt se tudjuk, mit kezdjünk azzal, amit a természet ad, csak ki kéne nyúlni érte.

Szerencsésnek érzem magam. Még úgy nőttem fel, hogy rengeteget voltam kint. Annak idején mifelénk tévéműsor nem volt, számítógép sem, így a nyarainkat azzal töltöttük, hogy bebarangoltuk a szomszédságot (Kolozsvár kertesház-negyedében nőttem fel): a gyümölcsöst, az erdőket, a réteket. Naphosszat lógtunk a fákon, este pedig éhesen, koszosan hazavetődtünk. Talán ez, amit leírtam, volt a döntő tényező életemben, pályaválasztásomban. Valahogy természetes volt, hogy a természettudományok irányába indultam.

Megadatott az a szerencse is, hogy a családom is természetközeli életet élt annak ellenére, hogy nagyvárosban laktunk. Mióta eszemet tudom, nálunk megszokott volt a vadnövények, gyógynövények, erdei gyümölcsök gyűjtése, felhasználása, és valamikor később (12-13 éves lehettem) a gombászás. És ezekről nem szoktam le soha. Nem is az anyagi haszna miatt űzöm ezeket a foglalkozásokat, hanem mert stresszoldó, pihentető számomra, igazi kikapcsolódást jelent. Igaz ugyan, egy finom gombaétel sem megvetendő, és az erdei gomba ízét semmi termeszett fajta nem éri utol. Gyógynövényeket szoktam szárítani, nagy teafogyasztók vagyunk (talán erről is lesz poszt valamikor), és nincs is jobb télen, mint egy csésze forró, illatos teával emlékezni a szép nyári napokra.

Így van, hogy minden évben ilyenkor és kora tavasszal már nagyon várom az első növények megjelenését. Ezek között van a salátaboglárka (Ficaria verna), egy évelő boglárkaféle, mely nedves, árnyékos erdőkben, réteken, patakpartokon gyakori. Könnyen felismerhető fényes zöld, csipkésszélű, széles szív alakú leveleiről, és élénksárga virágairól. A talajban gyökérkoloncai vannak, melyek C-vitamintartalma igen magas. Én nem szoktam őket eldobni, ha véletlenül belekerül a levelek közé (néha mindenestől kiszakad a növény a nedves talajból). Virágzás előtt ajánlatos a levelek gyűjtése, a gyökérkoloncoké virágzás után, amikor a növény az energiát nem a virág megtartására és termésérlelésre fordítja, hanem készül a következő évre. Vigyázat: nem összetéveszteni a salátaboglárkát a kapotnyakkal és a gólyahírrel!

A fiatal leveleket salátába is lehet keverni, de én levesnek szeretem a legjobban, a bimbókat marinálva lehet eltenni. Kicsit időigényes a gyűjtés, mert gyakran sok más egyéb közül kell kiszedni a „pipesalátát”, valahogy így:

de szerintem a fogyasztása mindenért kárpótol.

Párolt hal citromosan

Már régóta készülök halat enni. Ez ritkán történik meg, halat nem gyakran tárolok a fagyasztóban, venni meg általában elfelejtünk, vagy épp nincs. A másik (és fő) ok az, hogy nem akármilyen halat vagyok hajlandó megenni, ha szálkás, akkor kihagyom. Úgyhogy nem nagy választék marad. Számomra az ideális hal a hekk, egyben kivehető a gerince, más szálkája gyakorlatilag nincs is.

A receptem kiindulási pontja Jamie Oliver tévéshow-ja, őutána szabadon készítem a következőképpen a párolt citromos halat: a fej nélküli halat megtakarítom, kívül-belül, egy kiolajozott edényben hagymaágyra fektetem, és megtöltöm-befedem a következő keverékkel: felvágok egy hagymát, egy citromot és pár cikk fokhagymát apró kockákra, elkeverem sóval, borssal, rozmaringgal és/vagy bazsalikommal, pár csepp olívaolajjal. Ráöntök egy kevés bort, lefedem az edényt és így hagyom állni 1-2 órát. Aztán kb. félóra alatt sütőben megpárolom.

Barna rizzsel tálalom. Pikáns, kellemes, könnyű fogás.

A mindenevő százas listája

Megtetszett ez a lista nekem is. Gondoltam, kitöltöm, miután előbb Cukroskatánál, majd onnan átirányítva Maxnál láttam. Csak az áthúzás nem (tudom hogyan) működik, így nálam az áthúzandó dolgok dőlve lesznek.

Hát íme:

1. Ajvár – ???

2. Aszú – nekem túl édes

3. Bableves csülökkel – egy igazi házi füstölt csülökkel nagyon elmenne egy nap. Meg SOK hagymával.

4. Baklava – volt a környéken egy török cukrászda. Nagyon finom baklavájuk volt. Sajnos, megszűnt.

5. Baracklekvár – elmegy.

6. Bárányhús – nem.

7. Barátfüle – az igazi szilvalekvárral, amit Kalotaszegen főztek. Hmmm :-)

8. Békacomb rántva – a béka-fajok negyrésze védett. Nem enném meg, a békákat túl nagyon szeretem élve.

9. Birsalma sajt – rég készítettünk, ízlett.

10. Bodza szörp – túl édes. Ha és amikor eléggé kifőtte magát, évente 3-4 alkalommal.

11. Borsóleves – tejfölösen elég gyakran főzöm.

12. Bundás kenyér – cukorral nem tudnám lenyelni.

13. Burek – ???

14. Cékla saláta – tormával, hagymával, köménnyel.

15. Csalántea – háááát… van annál jobb tea is.

16. Csevapcsicsa – ???

17. Csicsóka – nem szoktam készíteni.

18. Csiga – kihagyom. Egyszer bent voltam egy “csigagyárban”. Hát nem írom le a látványt. Amúgy mielőtt láttam, sem ettem volna meg.

19. Csirkeláb a húslevesből – nem.

20. Disznósajt – na, igen. Gyerekkoromra emlékeztet, felfüstöltük, és amikor bekerült és megvágtuk, ezt is hagymával … – éhes lettem hirtelen.

21. Erdei gombák – minden mennyiségben. Kucsmagomba, őzláb, májusi és lila pereszke, rókagomba, vargánya, szegfűgomba – levesnek, paprikásnak, rántottában, tölteléknek, panírozva meg ami eszetekbe jut. És tuskógomba, zakuszkának. És keserűgomba tejfölben főzve. Mikor lesz nyár?!

22. Esterházy torta – időnként.

23. Fagyasztott hal rudacskák – nem.

24. Fánk – Mamám nagyon finomakat készített. Szerettem. Lekvárral.

25. Fasírt – gombából (vargányából) nekem jobban ízlik, mint húsból.

26. Finomfőzelék – elmegy.

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – az egyik kolozsvári piacon volt egy lángossütő, AZ, amit ott sütöttek, volt az igazi. Megszűnt :-(

28. Fonott kalács – mazsolával, kakaóval, fahéjjal. De csak ünnepekkor. Vagy ki tudja, mi jut eszembe.

29. Főtt csöves kukorica – sósan, máris kívánom.

30. Gulyásleves – igen.

31. Gyümölcsbor – ha nem túl édes.

32. Hagymaleves – egyik “házikedvenc”.

33. Halászlé – nem nagyon szeretem készíteni, de vendéglőkben szoktam enni, Magyarországon. A Duna-deltai nem ízlik. Bár az nem is halászlé, hanem halleves.

34. Jeges kávé – nem, ehhez cukor kéne, mert másként vízízű, és én édes kávét nem iszom.

35. Kakashere pörkölt – fúúú. Nem. Semmilyen belsőség májon kívül.

36. Káposztás tészta – sok borssal. Jó ötlet.

37. Kapros tökfőzelék – Igen, igen, igen! Én tökfasírttal szoktam. Majd ha eljön a szezonja, teszek fel receptet.

38. Karalábé – töltve, levesnek, nyersen jöhet.

39. Kaszinó tojás – időnként megkívánom, olyankor készítek..

40. Kecsketej – nem. Más tej sem tej formájában. Édes mind.

41. Kemping sajt a tömlőből – egyre ritkábban.

42. Képviselőfánk – elmegy

43. Knédli – eddig csak prágai vendéglőkben ettem, de egyre gyakrabban gondolok arra, hogy készítsek én is. Ami késik, nem múlik. Meglesz.

44. Kocsonya – múltkor hazautaztam, és megkérdezték, mivel várjanak. Mondtam: kocsonyával. Fel is ettem majdnem mind.

45. Kókuszgolyó – van ennél jobb desszert.

46. Kovászos uborka – kellemes hűsítő nyáron

47. Körömpörkölt – elmegy, jobb híján.

48. Körözött – vacsorára szoktam készíteni, nem is ritkán.

49. Krémes – az igazi házi nagyon ízlik, a cukrászdaiak egyre gyatrábbak.

50. Krumplipüré – néha kívánom, de akkor nagyon.

51. Krumplis tészta – nem szoktam.

52. Lecsó – cukkinival vagy padlizsánnal. Rizzsel ha muszáj…

53. Lekváros bukta – egyszer ettem egy nagyon finomat, azóta sem olyant, sehol.

54. Libamáj – hát… elmegy. Csirkemájat jobban szeretem.

55. Lóhús – nem. Eddig sem, ezután sem.

56. Madártej – ha valaki megkérdi, melyik étel az, amit látni sem bírok, akkor a válaszom: madártej.

57. Majonéz – én a tartármártást jobban szeretem, ez így túl tömény.

58. Mákos guba – nem

59. McDonald’s Big Mac Meal – nem nem nem. Nem és nem.

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – évente 1x elmegy.

61. Muszaka – jó ötlet, kéne egy szép napon készítsek.

62. Nyúlhús – szeretem. Sovány és omlós. Egyszer sikerült elfőzni, pástétom lett belőle. Nagyon ízlett.

63. Őszibarack befőtt – nincs ellene kifogásom.

64. Pacal – valaki frottírtörülközőnek nevezte. Csatlakozom. Nem enném meg.

65. Padlizsánkrém – a klasszikus hagymás, de a tejfölös-fokhagymás is jöhet. Valamelyik nap készítettem.

66. Palacsinta – sajnos, nem tudom elkészíteni. Örökké szétszakadoznak. Szégyen, de igaz.

67. Pálpusztai sajt – ??? ha a noszóival vetekszik a bűze, akkor jöhet J. Szeretem a büdös lágysajtokat.

68. Paradicsomos káposzta – ez nagyon ízlett Magyarországon. Haza is hoztam a receptet, és készítek én is paradicsomos káposztát vagy affélét.

69. Párizsi – talán 8-10 éve is megvan, hogy nem fogyasztottam.

70. Pilóta keksz – elmegy.

71. Pogácsa – kezdem megkívánni.

72. Puding – kiflipuding, vagy ilyesmi, de porpuding nem.

73. Puliszka – csak így, de így nagyon szeretem.

74. Rántott hús – én nem készítem, másutt megeszem.

75. Rakott krumpli – sok tojással, sok tejföllel és savanyú uborkával.

76. Rácponty tejföllel – nem ettem sose, de megkóstolnám.

77. Sárgarépa krémleves – hááát. Nem vagyok benne biztos. Édes, krémes, meleg, folyik – talán kihagyom. Madártej-effektus.

78. Somlói galuska – jobb híján. Időnként szinte kívánom.

79. Sóskaleves – csak cukor nélkül.

80. Sült gesztenye – hú, az idén kimaradt. Szeretem.

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – évente 1-2x

82. Sült tök – teljesen hangulatfüggő.

83. Szilvapálinka – jöhet J. Bár a körtepálinkát jobban szeretem.

84. Szilvás gombóc – szeretem, de ritkán készítem.

85. Szőlős rétes – nem kóstoltam. Másfajta réteseket szeretek, valószínűleg ezt is szeretném.

86. Sztrapacska – igen.

87. Tatár beefsteak – talán ez is az “inkább-nem-kóstolom-meg”-kategória

88. Tintahal – szakmai ártalom: életemben nem ettem, nem is fogok.

89. Torma – igen. Szilveszterkor alap.

90. Töki pompos – ???

91. Töltött káposzta – évente 2x: Karácsonykor és Húsvétkor. Valamelyik rokonnál.

92. Töpörtyű – nyamiii. Rég kívánom.

93. Túró Rudi – igen, időnként több, időnként kevesebb. Időnként egyáltalán.

94. Túrós tészta cukorral – kizárólag sóval és sós túróval, tejföllel leöntve. Esetleg utánafűszerezve.

95. Vaddisznó pörkölt – na igen. Bár megfogadtam, hogy pörköltet még pár évig nem készítek.

96. Véres hurka – nem, köszönöm.

97. Virsli – ritkán elmegy. Csípős mustárral, tormával. De ha választhatok, akkor főtt füstölt házikolbász virsli helyett.

98. Zöldbab – levesnek, főzeléknek, tartármártással, rakva, tejfölösen, paradicsomosan jöhet!

99. Zúzapörkölt – nem. Kakashere-kategória nálam.

100.Zserbó – a húgomé nagyon finom.

Saláta(boglárka)leves túróspuliszkával

Ennek a levesnek az elkészítése tulajdonképpen tavaly tavasszal kezdődött, amikoris leszedtük a salátaboglárkát, és akkor ilyen volt az erdő:
Akkor sokat szedtünk és megfőzve, levesnyi adagokban lefagyasztottam.

Most elővettem a fagyról egy adagot, és megfőztem belőle a levest, majdnem úgy, ahogy annak idején a nagymamám késztette. Csak én tettem bele kaprot és fokhagymát IS és kihagytam a szalonnapörcöt. Tehát: pici olajon picit megpirítottam a fokhagymát, aztán feltöltöttem vízzel, beletettem a még fagyos salátát, a kaprot és sót, és addig főztem, míg szétesett a tömb. Akkor behabartam liszttel-joghurttal (ja, nagymamám itt tejfölt használt!), és felforraltam.

Miközben a leves fődögélt, sütöttem egy rántottát, amit kockákra vágva beletettem a kész levesbe.

A puliszkát megfőztem, klasszikus módon, majd lerétegeztem túróval, és hagytam pirosra sülni a sütőben. Ilyen lett:

Szép a tél,

de azért jöhetne már a tavasz.

A 20 perces Papanasi

Ma nagyon későre végeztem a munkámmal. Útközben ráadásul még beviharzottam a sarki üzletbe, tehéntúrót vettem, ez kellett a papanasi-hoz, amiben tegnap megegyeztünk (ez tulajdonképpen egy hazánkra jellemző túrófánk, románul írtam a nevét). Hazaértem, és usgyi egyből vissza, a túró kifutott a szavatossági időből (nem először történik meg, sajnos, velem és a tehéntúróval ilyen eset, ezért nem ártana jobban figyelni már az üzletben), és ilyenkor én már nem fogyasztom el. Szerencsére, a hölgyek már ismernek, és szó nélkül kicserélték, de így is negyed órát igénybe vett az akcióm.

Ahogy másodjára is hazaértem, kicsit összekaptam magam, bevettem magam a konyhába, gyorsan összekevertem a negyed kiló túrót kb. 10 dkg. liszttel, 2,5 dkg. cukorral, ugyanannyi grízzel, 1 tojással, némi szódabikarbonáttal, hagytam nagyon picit állni, aztán gombóckákat gömbölyítettem belőle, lelapítottam és átszúrtam a közepüket, forró olajban kisütöttem.

Ez lett a második fogás - tejföllel és lekvárral tálalva. Nagyon finom lett. Gyors nap után gyors ebéd... Fotó továbbra sincs mellé, de ami késik, nem múlik!

Valamilyen fokhagymaleves

Újabban fokhagymás-időszakomat élem. Jöhet a fokhagyma levesben, nyersen, fűszerként, minden formájában. Valamelyik nap épp fokhagymalevesre támadt kedvünk. De nem a megszokottra. Így aztán egy hibrid született a provanszi meg a magam levese között, egy kis tejföllel megtuningolva.

Úgy kezdtem, hogy pálmaolajban megpirítottam a kettévágott fokhagymafejet, héjastól, amíg az alsó felük szép barnára sült és ki nem estek a fél cikkek. Akkor átpakoltam a vágómasinába, kevés vízzel felöntöttem (soha, semmihez nem használok ételízesítőt, leveskockát), összetörtem, visszaraktam a pépet az edénybe majd liszttel behabartam, belement egy pohár tejföl is, némi fagyasztott petrezselyemzöld, na meg persze só-bors, és felforraltam. Sajtos pirítóssal ettük, és a fokhagymalevesek között első helyre került.

Előszó vagy afféle

Hosszú ideje nézegetem a gasztroblogokat. Olvasok, rengeteg ötletet szerzek, és eldöntöttem, hogy próbálkozom én is egy kis blogolással. Lássuk, mennyi kitartás és türelem lesz bennem :-) Meg tanulni is kéne a blogkezelést, ma csak próbálkozom :-) rég nem is fotóztam semmit, egyelőre nem is ígérek képeket, technikai okokból. De remélhetőleg, hamarosan az is jön!

Ma KicsiVú-tól inspirált lencsés korhelylevest főztem, és nagyon ízlett. Nekem a korhelylevesről régebb mindig az jutott eszembe, ahogy annak idején disznóvágás után készült, és ahogy nem szerettem sosem, de más alkalmakkor nem gyakran készült. Nem részletezem a dolgokat, talán annak nem itt a helye. De így elkészítve teljesen más, és egészen megváltoztatta a savanyúkáposztából-készült-leves-képemet :-). Mert pontosan az nem volt benne, amit sosem szerettem. A lencse pedig az egyik kedvenc nálunk.