Az emberek leszakadtak a természetről. Manapság 99%-ban génkezelt, szelektált, hibrid növényeket fogyasztunk. Ezt nyújtja nagyon nagy hányadban a piac. Időhiány, munkahely, egyéb dolgok miatt nem jutunk ki a természetbe, s ha véletlenül mégis, legtöbbször azt se tudjuk, mit kezdjünk azzal, amit a természet ad, csak ki kéne nyúlni érte.
Szerencsésnek érzem magam. Még úgy nőttem fel, hogy rengeteget voltam kint. Annak idején mifelénk tévéműsor nem volt, számítógép sem, így a nyarainkat azzal töltöttük, hogy bebarangoltuk a szomszédságot (Kolozsvár kertesház-negyedében nőttem fel): a gyümölcsöst, az erdőket, a réteket. Naphosszat lógtunk a fákon, este pedig éhesen, koszosan hazavetődtünk. Talán ez, amit leírtam, volt a döntő tényező életemben, pályaválasztásomban. Valahogy természetes volt, hogy a természettudományok irányába indultam.
Megadatott az a szerencse is, hogy a családom is természetközeli életet élt annak ellenére, hogy nagyvárosban laktunk. Mióta eszemet tudom, nálunk megszokott volt a vadnövények, gyógynövények, erdei gyümölcsök gyűjtése, felhasználása, és valamikor később (12-13 éves lehettem) a gombászás. És ezekről nem szoktam le soha. Nem is az anyagi haszna miatt űzöm ezeket a foglalkozásokat, hanem mert stresszoldó, pihentető számomra, igazi kikapcsolódást jelent. Igaz ugyan, egy finom gombaétel sem megvetendő, és az erdei gomba ízét semmi termeszett fajta nem éri utol. Gyógynövényeket szoktam szárítani, nagy teafogyasztók vagyunk (talán erről is lesz poszt valamikor), és nincs is jobb télen, mint egy csésze forró, illatos teával emlékezni a szép nyári napokra.
Így van, hogy minden évben ilyenkor és kora tavasszal már nagyon várom az első növények megjelenését. Ezek között van a salátaboglárka (Ficaria verna), egy évelő boglárkaféle, mely nedves, árnyékos erdőkben, réteken, patakpartokon gyakori. Könnyen felismerhető fényes zöld, csipkésszélű, széles szív alakú leveleiről, és élénksárga virágairól. A talajban gyökérkoloncai vannak, melyek C-vitamintartalma igen magas. Én nem szoktam őket eldobni, ha véletlenül belekerül a levelek közé (néha mindenestől kiszakad a növény a nedves talajból). Virágzás előtt ajánlatos a levelek gyűjtése, a gyökérkoloncoké virágzás után, amikor a növény az energiát nem a virág megtartására és termésérlelésre fordítja, hanem készül a következő évre. Vigyázat: nem összetéveszteni a salátaboglárkát a kapotnyakkal és a gólyahírrel!
A fiatal leveleket salátába is lehet keverni, de én levesnek szeretem a legjobban, a bimbókat marinálva lehet eltenni. Kicsit időigényes a gyűjtés, mert gyakran sok más egyéb közül kell kiszedni a „pipesalátát”, valahogy így:
de szerintem a fogyasztása mindenért kárpótol.
Szia!
VálaszTörlésJaj, évek óta nem ettem ilyen "salátalevest"! Pedig ez volt az első tavaszi kimozdulások legfőbb célja! No meg a vadsóska, a vadkomló és a friss csalánhajtás! Csalánból szinte minden évben készítek "spenótfőzeléket" :D, szerintem szinte finomabb a spenótnál is.
És van a savanykás madársaláta is, ami hasonlít a lóheréhez!
Gombászni is rengeteget jártunk, de most már nem merek magamszedte gombát enni. Mégha ismerem sem. Habár volt, hoyg kaptam tavaly Édesanyámtól kész rókagombapaprikást és nem lett semmi bajom tőle, de csak én ettem meg.
Gyógynövényeket, terméseket is szoktam gyűjteni. Teát szinte csak iylenekből iszunk. Úgyhogy, örülök, hogy vagyunk még néhányan, akik nem mindig filteres teát iszunk.
Puszi: Edith
Szia, hát az idéniből még én sem ettem salátalevest, ez a tavalyi lefagyasztottból készült. Szoktam elég gyakran főzni. Tavaszi ízek a téli hóesésben :-) csalánom is van még a fagyon, én is jobban szeretem a spenótnál. De arról majd később :-) idén, majd jön a többi növény is szerre... és a gombák is! Még mindig szedem és eszem az erdei gombát. Fogom is még, ezután is.
VálaszTörlésÉn bevallom, teát iszom filterest is (pirul), feketét meg zöldet. Dögség... (pirul), de az általam szedett teákról is jönnek majd a posztok. Lassacskán.
És én is nagyon örvendek, hogy vagyunk még páran ilyen természetben-élők.