A hétvége kezdete: karfiolleves

Végre hétvége! Mit is kívánhat jobbat egy amatőr szakács? Végre kiélheti magát. Így történt, hogy tegnap délután elkezdtem a sütögetést is. Nem is keveset: kenyeret, görög citromos szeletet, és két nagy adag pizzát, ugyanis még egy jóbarátunk is meglátogatott, és szereti a pizzát úgy ahogy én készítem. Arról szerintem fényképes poszt SOHA nem lesz, mert a gép előkészítése előtt elfogy a téma :-) a többiről szerre...

Akkor kezdjük időrendi sorrendben: EBÉD:
Mi nagy levesfogyasztók vagyunk. Tegnap karfiollevest ettünk, ami a hagymaleves mellett a másik kedvenc. Nagyon szeretjük a karfiol ízét, bár a frisset jobban, mint a fagyasztottat, de most csak az volt, úgyhogy erre fanyalodtunk.

Elöljáróban annyit, hogy mint már írtam, nem használok SOHA SEMMIHEZ ételízesítőt, sem pedig leveskockát. Szerintem csak úgy érvényesül igazán bárminek az íze, ha nem nyomjuk el különféle "E-vitaminokkal" (húgomat idézem :-D) :-)))... És próbálok egészségesen főzni. Ezért száműztem már a rántást is a konyhából (igazából nem volt mit száműzzek, sosem volt jelen. Eleinte csomós maradt, azért nem szerettem, később rájöttem, hogy nem ez az egyetlen módja a sürítésnek, és rövid úton le is szoktam róla). Na de térjek a lényegre: a karfiolleves az én meglátásomban:
pici épphogymeleg pálmaolajban elkeverek egy kis pirospaprikát, majd rádobok egy apróra vágott kisebb hagymát, fel is öntöm vízzel, sózom és főni teszem. Amikor forr, beleteszem a rózsáira szedett karfiolt, és ha már elég puha (én elfőzni sem szoktam, sőt, kissé roppanós marad a szárrésze), akkor tejfölös habarással besűrítem, felforralom. Petrezselyemzölddel tálalom. Ennyi. :-) Gyors és finom és főleg: karfiolízű.