Ennek a levesnek az elkészítése tulajdonképpen tavaly tavasszal kezdődött, amikoris leszedtük a salátaboglárkát, és akkor ilyen volt az erdő:
Akkor sokat szedtünk és megfőzve, levesnyi adagokban lefagyasztottam.
Most elővettem a fagyról egy adagot, és megfőztem belőle a levest, majdnem úgy, ahogy annak idején a nagymamám késztette. Csak én tettem bele kaprot és fokhagymát IS és kihagytam a szalonnapörcöt. Tehát: pici olajon picit megpirítottam a fokhagymát, aztán feltöltöttem vízzel, beletettem a még fagyos salátát, a kaprot és sót, és addig főztem, míg szétesett a tömb. Akkor behabartam liszttel-joghurttal (ja, nagymamám itt tejfölt használt!), és felforraltam.
Miközben a leves fődögélt, sütöttem egy rántottát, amit kockákra vágva beletettem a kész levesbe.
A puliszkát megfőztem, klasszikus módon, majd lerétegeztem túróval, és hagytam pirosra sülni a sütőben. Ilyen lett:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
34-hez: A fagylaltot se szereted? Hideg kávé egy gombóc vanília-, csoki-, vagy kávéfagylalttal, habbal vagy hab nélkül nagyon finom hűsítő ital :-)
VálaszTörlésEgy gyerekkori madártej-incidens nyomán nekem mindennel bajom van, ami édes és folyik :-( a fagylalt sem tartozik a kedvenceim közé, az határeset: ha édes akkor kihagyom, egy savanykás vagy erősen kakaós esetleg lecsúszik. Nyári hűsítőnek inkább egy csésze erős, édesítetlen, esetleg citromos mentatea. :-)
VálaszTörlés