Top 10 alapanyag

Egy játék, ami nagyon gasztro... na belevágok.
Ezzel látom nem vagyok egyedül, hogy első helyre a fokhagymát teszem. Igen, gyakorlatilag mindenbe jöhet...
2. Rozmaring - újabban erre kaptam rá - enélkül nem tudom már elképzelni a kenyeremet sem... na és sokminden egyébbe egyszerűen kell nekem...
3. Hagyma - (majdnem) mindennek az alapja.
4. Tejföl - ecet híján ezzel savanyítok. És nem csak savanyítok. Néha azért helyettesítem joghurttal, kefírrel. Ha lehet.
5. Magvak, szemek - miután péksütök, a kenyereimben ezek is kötelező alkotók. Természetesen, különböző összetételben.
6. Tehéntúró - kencéknek, gombócnak, krémnek - tölteléknek sütikbe, stb stb... szóval sokoldalú. De erre csak egy ideje jöttem rá.
7. Paradicsomlé - hordószámra kéne eltegyem. Ezzel is savanyítok. Meg iszom is.
8. Csirkehús - alap. Comb, mell, szárny. De nem levesbe! Csakis párolva, roston sütve, paprikásnak, panírozva.
9. Gomba - főként az általam gyűjtött erdei gomba. Ennek híján termesztett csiperke. Mindenhez, amibe mehet.
10. Szalonna - akármennyire is próbáltam kiiktatni, nem lehet. Friss döntés, hogy ezentúl nem is próbálkozom azzal, hogy kitiltsam a konyhámból. Ilyen ízt semmilyen olaj nem tud adni az ételnek.
Mna, talán ez az én listám. Elég nehéz volt ennyire tárgyilagosnak lenni.

Pék leszek

Kész. Megszületett a döntés. Megpróbáljuk teljesen kiiktatni a kenyérvásárlást, helyette én sütöm a mindennapi kenyeret.

Erre a döntésre úgy jutottunk, hogy az a kenyér, amit eddig ettünk (egy helyi cég teljes kiőrlésű kenyere), egyszerűen elkezdett porlani, szétesni, stb. Sőt, már az íze sem a régi. És miután megkóstoltuk A Kenyeret, már egyszerűen nem fűlik az üzletihez a fogunk. Úgyhogy amikor lehetséges, majd én sütök. Hetente szerintem négyszer fog kelleni, de megéri.

És máris variálok. Vasárnap három bagett született, a megszokott tésztából, de az egyikbe beletekertem némi karamellizált hagymát. Hiába volt minden tiltakozás. Aztán az fogyott el a leghamarabb. Most pedig az újabb adag készül. Ebből is három bagett fog készülni, az egyikbe fokhagymát teszek, a másikba pedig mazsolát.

A tészta pedig ebből áll: kb. három csésze fehérliszt, kb egy csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, kb fél csésze zabpehely, valamennyi köles (maradt a felfújt elkészítésekor), kömény, lenmag, napraforgómag (a maiban nem lesz, elfogyott és esik az eső, nem megyek el most az üzletbe), szezámmag. Az élesztőt kicsit cukros tejben felfuttatom, majd a felsorolt hozzávalókból pici sóval és olívaolajjal bedagasztom a tésztát. Sokat hagyom kelni. Aztán átgyúrom, a megformált bagetteket a tepsiben hagyom még addig kelni, amíg a sütő bemelegszik, benne egy tepsi vízzel. Mielőtt a sütőbe tenném, bekenem vízzel, megszórom magvakkal, és készre sütöm. Na megyek sütni.

Lilahangyától lopott recept, de aztán valami más lett

Engem is elért a spätzle-láz. Először már régebb, amikor almás-fahéjas spätzlét készítettem, talán tavaly ősszel. Érdekes volt az az ízvilág.

Aztán most, lilahangya tegnapi receptje elolvasásakor elsőre csak erős spätzle-készítési kényszer vett rajtam erőt. Aztán az egyre erősebb spätzlekívánás indult be. Aztán a mai ebéd megtárgyalásakor megmutattam a receptet az illetékes döntő szervnek, aki azt mondta: akkor megvan a holnapi ebéd. Így lett, hogy ma valami ahhoz hasonló készült. Így:

3 tojásból és kevés tejből annyi liszttel, amennyit felvett, nokedlitésztát készítettem. Belereszeltem vagy 3 jó nagy cikk fokhagymát és kifőztem. Na, mivel nincs nokedliszaggatóm (de már tudom, hogy legkésőbb következő hétfőig lesz), az én nokedlim nem lett olyan szép, de az ízén ez mit sem rontott. Leszűrtem, belevágtam egy maréknyi olajbogyót.

Eddig Lilahangya receptje, innen tova saját kútfőből merített, erdélyiesített spätzle-öntet. Kisütöttem egy kevés apró kockákra vágott füstölt szalonnát, majd amikor jól megpirult, akkor beleöntöttem egy nagy doboz tejfölt (kicsit szökdösött a zsír) és sóstúrót tettem bele és felfőztem. Lett egy félfolyékony szósz, amit ráöntöttem a nokedlire. Kissé utánafűszereztem és betettem a sütőbe, míg megpirult.

Kép nem készült, már nincs is miről, annyira finom volt.

Párolt hal citromosan

Már régóta készülök halat enni. Ez ritkán történik meg, halat nem gyakran tárolok a fagyasztóban, venni meg általában elfelejtünk, vagy épp nincs. A másik (és fő) ok az, hogy nem akármilyen halat vagyok hajlandó megenni, ha szálkás, akkor kihagyom. Úgyhogy nem nagy választék marad. Számomra az ideális hal a hekk, egyben kivehető a gerince, más szálkája gyakorlatilag nincs is.

A receptem kiindulási pontja Jamie Oliver tévéshow-ja, őutána szabadon készítem a következőképpen a párolt citromos halat: a fej nélküli halat megtakarítom, kívül-belül, egy kiolajozott edényben hagymaágyra fektetem, és megtöltöm-befedem a következő keverékkel: felvágok egy hagymát, egy citromot és pár cikk fokhagymát apró kockákra, elkeverem sóval, borssal, rozmaringgal és/vagy bazsalikommal, pár csepp olívaolajjal. Ráöntök egy kevés bort, lefedem az edényt és így hagyom állni 1-2 órát. Aztán kb. félóra alatt sütőben megpárolom.

Barna rizzsel tálalom. Pikáns, kellemes, könnyű fogás.

Saláta(boglárka)leves túróspuliszkával

Ennek a levesnek az elkészítése tulajdonképpen tavaly tavasszal kezdődött, amikoris leszedtük a salátaboglárkát, és akkor ilyen volt az erdő:
Akkor sokat szedtünk és megfőzve, levesnyi adagokban lefagyasztottam.

Most elővettem a fagyról egy adagot, és megfőztem belőle a levest, majdnem úgy, ahogy annak idején a nagymamám késztette. Csak én tettem bele kaprot és fokhagymát IS és kihagytam a szalonnapörcöt. Tehát: pici olajon picit megpirítottam a fokhagymát, aztán feltöltöttem vízzel, beletettem a még fagyos salátát, a kaprot és sót, és addig főztem, míg szétesett a tömb. Akkor behabartam liszttel-joghurttal (ja, nagymamám itt tejfölt használt!), és felforraltam.

Miközben a leves fődögélt, sütöttem egy rántottát, amit kockákra vágva beletettem a kész levesbe.

A puliszkát megfőztem, klasszikus módon, majd lerétegeztem túróval, és hagytam pirosra sülni a sütőben. Ilyen lett:

Valamilyen fokhagymaleves

Újabban fokhagymás-időszakomat élem. Jöhet a fokhagyma levesben, nyersen, fűszerként, minden formájában. Valamelyik nap épp fokhagymalevesre támadt kedvünk. De nem a megszokottra. Így aztán egy hibrid született a provanszi meg a magam levese között, egy kis tejföllel megtuningolva.

Úgy kezdtem, hogy pálmaolajban megpirítottam a kettévágott fokhagymafejet, héjastól, amíg az alsó felük szép barnára sült és ki nem estek a fél cikkek. Akkor átpakoltam a vágómasinába, kevés vízzel felöntöttem (soha, semmihez nem használok ételízesítőt, leveskockát), összetörtem, visszaraktam a pépet az edénybe majd liszttel behabartam, belement egy pohár tejföl is, némi fagyasztott petrezselyemzöld, na meg persze só-bors, és felforraltam. Sajtos pirítóssal ettük, és a fokhagymalevesek között első helyre került.