Top 10 alapanyag

Egy játék, ami nagyon gasztro... na belevágok.
Ezzel látom nem vagyok egyedül, hogy első helyre a fokhagymát teszem. Igen, gyakorlatilag mindenbe jöhet...
2. Rozmaring - újabban erre kaptam rá - enélkül nem tudom már elképzelni a kenyeremet sem... na és sokminden egyébbe egyszerűen kell nekem...
3. Hagyma - (majdnem) mindennek az alapja.
4. Tejföl - ecet híján ezzel savanyítok. És nem csak savanyítok. Néha azért helyettesítem joghurttal, kefírrel. Ha lehet.
5. Magvak, szemek - miután péksütök, a kenyereimben ezek is kötelező alkotók. Természetesen, különböző összetételben.
6. Tehéntúró - kencéknek, gombócnak, krémnek - tölteléknek sütikbe, stb stb... szóval sokoldalú. De erre csak egy ideje jöttem rá.
7. Paradicsomlé - hordószámra kéne eltegyem. Ezzel is savanyítok. Meg iszom is.
8. Csirkehús - alap. Comb, mell, szárny. De nem levesbe! Csakis párolva, roston sütve, paprikásnak, panírozva.
9. Gomba - főként az általam gyűjtött erdei gomba. Ennek híján termesztett csiperke. Mindenhez, amibe mehet.
10. Szalonna - akármennyire is próbáltam kiiktatni, nem lehet. Friss döntés, hogy ezentúl nem is próbálkozom azzal, hogy kitiltsam a konyhámból. Ilyen ízt semmilyen olaj nem tud adni az ételnek.
Mna, talán ez az én listám. Elég nehéz volt ennyire tárgyilagosnak lenni.

Ehető vadnövények, gombák

Az emberek leszakadtak a természetről. Manapság 99%-ban génkezelt, szelektált, hibrid növényeket fogyasztunk. Ezt nyújtja nagyon nagy hányadban a piac. Időhiány, munkahely, egyéb dolgok miatt nem jutunk ki a természetbe, s ha véletlenül mégis, legtöbbször azt se tudjuk, mit kezdjünk azzal, amit a természet ad, csak ki kéne nyúlni érte.

Szerencsésnek érzem magam. Még úgy nőttem fel, hogy rengeteget voltam kint. Annak idején mifelénk tévéműsor nem volt, számítógép sem, így a nyarainkat azzal töltöttük, hogy bebarangoltuk a szomszédságot (Kolozsvár kertesház-negyedében nőttem fel): a gyümölcsöst, az erdőket, a réteket. Naphosszat lógtunk a fákon, este pedig éhesen, koszosan hazavetődtünk. Talán ez, amit leírtam, volt a döntő tényező életemben, pályaválasztásomban. Valahogy természetes volt, hogy a természettudományok irányába indultam.

Megadatott az a szerencse is, hogy a családom is természetközeli életet élt annak ellenére, hogy nagyvárosban laktunk. Mióta eszemet tudom, nálunk megszokott volt a vadnövények, gyógynövények, erdei gyümölcsök gyűjtése, felhasználása, és valamikor később (12-13 éves lehettem) a gombászás. És ezekről nem szoktam le soha. Nem is az anyagi haszna miatt űzöm ezeket a foglalkozásokat, hanem mert stresszoldó, pihentető számomra, igazi kikapcsolódást jelent. Igaz ugyan, egy finom gombaétel sem megvetendő, és az erdei gomba ízét semmi termeszett fajta nem éri utol. Gyógynövényeket szoktam szárítani, nagy teafogyasztók vagyunk (talán erről is lesz poszt valamikor), és nincs is jobb télen, mint egy csésze forró, illatos teával emlékezni a szép nyári napokra.

Így van, hogy minden évben ilyenkor és kora tavasszal már nagyon várom az első növények megjelenését. Ezek között van a salátaboglárka (Ficaria verna), egy évelő boglárkaféle, mely nedves, árnyékos erdőkben, réteken, patakpartokon gyakori. Könnyen felismerhető fényes zöld, csipkésszélű, széles szív alakú leveleiről, és élénksárga virágairól. A talajban gyökérkoloncai vannak, melyek C-vitamintartalma igen magas. Én nem szoktam őket eldobni, ha véletlenül belekerül a levelek közé (néha mindenestől kiszakad a növény a nedves talajból). Virágzás előtt ajánlatos a levelek gyűjtése, a gyökérkoloncoké virágzás után, amikor a növény az energiát nem a virág megtartására és termésérlelésre fordítja, hanem készül a következő évre. Vigyázat: nem összetéveszteni a salátaboglárkát a kapotnyakkal és a gólyahírrel!

A fiatal leveleket salátába is lehet keverni, de én levesnek szeretem a legjobban, a bimbókat marinálva lehet eltenni. Kicsit időigényes a gyűjtés, mert gyakran sok más egyéb közül kell kiszedni a „pipesalátát”, valahogy így:

de szerintem a fogyasztása mindenért kárpótol.