Kellemes Húsvétot...

... kívánok minden kedves olvasómnak!

Üdvözlet gyanánt álljon itt a kedvenc székely locsolóversem:
"Azt es tudják, mi van ma,
Azt es tudják, métt jöttem,
Adják hamar, hogy menjek!"

No meg egy húsvétmegelőző fotó a mai reggelimről - a kenyeret én sütöttem, korpás-magvas ez alkalommal. A csíkos tojás egy repedt (bio)festett tojás volt.

Hosszú idő szemelvényei

Nagyon rég nem jött sehogyse össze az írás. Pedig rendszeresen sütöttem-főztem. Nem fotóztam, így igaz.
Szóval, az elmúlt időben 2-3 naponta továbbra is sütögettem a mindennapi kenyeret - talán a döntés megszületése óta kétszer kellett üzletből egy-egy icipici kenyeret venni. Sőt, újítás is volt kenyérsütés téren - éspedig úgy, hogy kifogyott a gabonapehely, volt viszont búza itthon. Így esett, hogy egy csésze előzőleg beáztatott búzaszemet dagasztottam bele a kenyér tésztájába. Annyira finom lett, hogy azóta minden kenyér így készült.
Sütöttem egy muroktortát, sajnos, kisebb sikerrel, mint amire számítottam :-(. Pedig nagyon nagyon finom, szinte habosra kevert túrókrémmel töltöttem.
Sütöttem továbbá kakaós csigát, Maci receptje alapján. 24 óra alatt elfogyott (a sütés másnapján ebédre fogyasztottuk el a maradványait).
Tegnap este pedig piknikeztünk. Így nevezzük a barátokkal eltöltött beszélgetős, eszegetős-iszogatós estéket - nos, tegnap is ez volt, nálunk. És egy saját receptet készítettem - de olyan egyszerűt, hogy minden bizonnyal bárkinek eszébe juthat, bármikor. Úgy kezdtem, hogy egy edénybe szalonna-szeletkéket vágtam. Előkészítettem a csirke felsőcombokat, rápakoltam a szalonnára, ráreszeltem egy közepes hagymát, fél fej fokhagymát, szórtam rá sót, borsot, rozmaringot, és összeforgattam. Hagytam állni. Valameddig (1-másfél óra?). Aztán felöntöttem egy fél pohár sörrel (kb. másfél deci), lefóliáztam, és sütőben megpároltam. Amikor megpuhultak a húsok, akkor levettem a fóliát és ropogósra pirítottam őket. Párolt zöldséget ettünk mellé. A fiúk véleménye szerint ilyen finomra nem sikerült sosem húst készíteni, pedig eddig sem panaszkodtak a főztömre. Igaz, először használtam sört pároláshoz - talán ettől lett fantasztikusan omlós.
Ma pedig gyors ebédet ütöttem össze - tárkonyos zöldségragulevest és rakott karfiolt. Kénytelen voltam húsmentest főzni, ugyanis a mai délelőttömet egy csonti-farm ellenőrzésével töltöttem, és sehogyse fűlött a fogam újabb húsok látványához. No, meg SEMMILYEN húsból áradó szaghoz.
És mindenki elrettentésére: a héten paradicsomos káposzta is volt! :-)

Pék leszek

Kész. Megszületett a döntés. Megpróbáljuk teljesen kiiktatni a kenyérvásárlást, helyette én sütöm a mindennapi kenyeret.

Erre a döntésre úgy jutottunk, hogy az a kenyér, amit eddig ettünk (egy helyi cég teljes kiőrlésű kenyere), egyszerűen elkezdett porlani, szétesni, stb. Sőt, már az íze sem a régi. És miután megkóstoltuk A Kenyeret, már egyszerűen nem fűlik az üzletihez a fogunk. Úgyhogy amikor lehetséges, majd én sütök. Hetente szerintem négyszer fog kelleni, de megéri.

És máris variálok. Vasárnap három bagett született, a megszokott tésztából, de az egyikbe beletekertem némi karamellizált hagymát. Hiába volt minden tiltakozás. Aztán az fogyott el a leghamarabb. Most pedig az újabb adag készül. Ebből is három bagett fog készülni, az egyikbe fokhagymát teszek, a másikba pedig mazsolát.

A tészta pedig ebből áll: kb. három csésze fehérliszt, kb egy csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, kb fél csésze zabpehely, valamennyi köles (maradt a felfújt elkészítésekor), kömény, lenmag, napraforgómag (a maiban nem lesz, elfogyott és esik az eső, nem megyek el most az üzletbe), szezámmag. Az élesztőt kicsit cukros tejben felfuttatom, majd a felsorolt hozzávalókból pici sóval és olívaolajjal bedagasztom a tésztát. Sokat hagyom kelni. Aztán átgyúrom, a megformált bagetteket a tepsiben hagyom még addig kelni, amíg a sütő bemelegszik, benne egy tepsi vízzel. Mielőtt a sütőbe tenném, bekenem vízzel, megszórom magvakkal, és készre sütöm. Na megyek sütni.

Kenyerem

Egy ideje nem nagyon lehet olyan kenyeret kapni, amilyent enni szeretnék. Hiába a gazdag felhozatal: fehér, barna, rozs, teljes kiőrlésű, Graham, zsemle, vekni, mittudomén - egyik sem az, amit kívánok. Egyre gyakrabban emlékezem vissza arra, amit Mamám sütött az udvaron, a búboskemencében. Emlékszem, ahogy dagasztotta a tésztát kézzel, a teknőben. Hihetetlen adagokat. Mi néztük, és mindig, kenyérből is, kalácsból is sütött a húgomnak is, nekem is picike cipót. Csuporban. Aztán elmaradtak a kenyérsütések. De mindez felelevenedett bennem amikor elkezdtem felnőttként járni a székely falvakat, ahol még ma is sütnek igazi házikenyeret. Káposztalapin, akkorát, mint egy-egy malomkerék (ahogy mondják), sütőkemencében.

Régebb egyszer sütöttem valami kenyérfélét, de akkor még konyhai tapasztalatom nem sok volt, annak a belseje nyers maradt, kívül megégett, így jó időre elhagytam a kenyérsütést. Történt mindez 5-6 éve. Aztán lett internet, aztán később (újra) felfedeztem magamban a szakácsot és úgy jó egy éve rátaláltam a gasztroblogokra, ahol kenyérreceptek is voltak. Talán Limara oldalán volt a legtöbb olyan tanács, amit megszívleltem. És kitanultam az elméletet, amiből számomra a legfontosabb tanulság: ha nem akarjuk, hogy kiszáradjon, akkor fedett térben kell sütni. Talán ez volt az a dolog, amit teljesen figyelmen kívül hagytam mindeddig. De fontos az is, hogy előmelegített edényben kezdjük a sütést.

Hogy melyik recept inspirált legjobban? Ezt nem tudom megmondani. De én a következőképpen sütöm a kenyeret: kb 2/3 rész fehérliszt, kb. 1/3 rész teljes kiőrlésű búzaliszt (összesen szerintem olyan 500-600 gramm) keverékét elkeverem kevés sóval és magvakkal: napraforgóval (természetesen hámozott), lennel, köménnyel és fűszerként rozmaringot szórok bele jócskán. Hozzáteszek kevés olívaolajat. Az előzőleg cukros tejben, sok liszttel felfuttatott élesztővel és még annyi vízzel, amennyi a megfelelő állaghoz kell, géppel megdagasztom (nem kenyérsütőben, hanem a mixer dagasztókarjaival), jó 15-20 percen keresztül. Letakarva hagyom kelni 2-3 órát, nem tudom. Lehet, többet is. Mindenképpen, addig, amíg összeérik a tészta és legalább duplájára nő. És az illata is megváltozik. Akkor jön a második gyúrás, amikor a tésztából a levegőbuborékokat kidolgozom. Ezután rugalmas massza marad. Visszateszem a tálba, letakarom. Ezután teszem be a sütőbe a fedeles jénai tálat, alágyújtok, és 4. fokozaton hagyom melegedni a sütőt, kb 20 percig. Akkor kiveszem a tálat, beleteszem a tésztát, csak úgy, a tetejére magvakat szórok, picit belenyomogatom, lefedem, és a sütőbe tolom. Kb 25-30 percig sütöm lefedve, utána leveszem a jénai tetejét, és lehúzom 3-as fokozatra a tüzet. Így sütöm még kb 20-25 percet. Sülés után minél hamarabb kiveszem az edényből (néha beleragad, akkor kell várjak egy kicsit), konyharuhába csomagolom, és hideg helyre teszem. Csak kihűlés után kéne megvágni, de általában még langyos amikor a sarkát leszeljük. Nem lehet kóstolás nélkül kibírni mellette :-).