Top 10 alapanyag

Egy játék, ami nagyon gasztro... na belevágok.
Ezzel látom nem vagyok egyedül, hogy első helyre a fokhagymát teszem. Igen, gyakorlatilag mindenbe jöhet...
2. Rozmaring - újabban erre kaptam rá - enélkül nem tudom már elképzelni a kenyeremet sem... na és sokminden egyébbe egyszerűen kell nekem...
3. Hagyma - (majdnem) mindennek az alapja.
4. Tejföl - ecet híján ezzel savanyítok. És nem csak savanyítok. Néha azért helyettesítem joghurttal, kefírrel. Ha lehet.
5. Magvak, szemek - miután péksütök, a kenyereimben ezek is kötelező alkotók. Természetesen, különböző összetételben.
6. Tehéntúró - kencéknek, gombócnak, krémnek - tölteléknek sütikbe, stb stb... szóval sokoldalú. De erre csak egy ideje jöttem rá.
7. Paradicsomlé - hordószámra kéne eltegyem. Ezzel is savanyítok. Meg iszom is.
8. Csirkehús - alap. Comb, mell, szárny. De nem levesbe! Csakis párolva, roston sütve, paprikásnak, panírozva.
9. Gomba - főként az általam gyűjtött erdei gomba. Ennek híján termesztett csiperke. Mindenhez, amibe mehet.
10. Szalonna - akármennyire is próbáltam kiiktatni, nem lehet. Friss döntés, hogy ezentúl nem is próbálkozom azzal, hogy kitiltsam a konyhámból. Ilyen ízt semmilyen olaj nem tud adni az ételnek.
Mna, talán ez az én listám. Elég nehéz volt ennyire tárgyilagosnak lenni.

Kenyerem

Egy ideje nem nagyon lehet olyan kenyeret kapni, amilyent enni szeretnék. Hiába a gazdag felhozatal: fehér, barna, rozs, teljes kiőrlésű, Graham, zsemle, vekni, mittudomén - egyik sem az, amit kívánok. Egyre gyakrabban emlékezem vissza arra, amit Mamám sütött az udvaron, a búboskemencében. Emlékszem, ahogy dagasztotta a tésztát kézzel, a teknőben. Hihetetlen adagokat. Mi néztük, és mindig, kenyérből is, kalácsból is sütött a húgomnak is, nekem is picike cipót. Csuporban. Aztán elmaradtak a kenyérsütések. De mindez felelevenedett bennem amikor elkezdtem felnőttként járni a székely falvakat, ahol még ma is sütnek igazi házikenyeret. Káposztalapin, akkorát, mint egy-egy malomkerék (ahogy mondják), sütőkemencében.

Régebb egyszer sütöttem valami kenyérfélét, de akkor még konyhai tapasztalatom nem sok volt, annak a belseje nyers maradt, kívül megégett, így jó időre elhagytam a kenyérsütést. Történt mindez 5-6 éve. Aztán lett internet, aztán később (újra) felfedeztem magamban a szakácsot és úgy jó egy éve rátaláltam a gasztroblogokra, ahol kenyérreceptek is voltak. Talán Limara oldalán volt a legtöbb olyan tanács, amit megszívleltem. És kitanultam az elméletet, amiből számomra a legfontosabb tanulság: ha nem akarjuk, hogy kiszáradjon, akkor fedett térben kell sütni. Talán ez volt az a dolog, amit teljesen figyelmen kívül hagytam mindeddig. De fontos az is, hogy előmelegített edényben kezdjük a sütést.

Hogy melyik recept inspirált legjobban? Ezt nem tudom megmondani. De én a következőképpen sütöm a kenyeret: kb 2/3 rész fehérliszt, kb. 1/3 rész teljes kiőrlésű búzaliszt (összesen szerintem olyan 500-600 gramm) keverékét elkeverem kevés sóval és magvakkal: napraforgóval (természetesen hámozott), lennel, köménnyel és fűszerként rozmaringot szórok bele jócskán. Hozzáteszek kevés olívaolajat. Az előzőleg cukros tejben, sok liszttel felfuttatott élesztővel és még annyi vízzel, amennyi a megfelelő állaghoz kell, géppel megdagasztom (nem kenyérsütőben, hanem a mixer dagasztókarjaival), jó 15-20 percen keresztül. Letakarva hagyom kelni 2-3 órát, nem tudom. Lehet, többet is. Mindenképpen, addig, amíg összeérik a tészta és legalább duplájára nő. És az illata is megváltozik. Akkor jön a második gyúrás, amikor a tésztából a levegőbuborékokat kidolgozom. Ezután rugalmas massza marad. Visszateszem a tálba, letakarom. Ezután teszem be a sütőbe a fedeles jénai tálat, alágyújtok, és 4. fokozaton hagyom melegedni a sütőt, kb 20 percig. Akkor kiveszem a tálat, beleteszem a tésztát, csak úgy, a tetejére magvakat szórok, picit belenyomogatom, lefedem, és a sütőbe tolom. Kb 25-30 percig sütöm lefedve, utána leveszem a jénai tetejét, és lehúzom 3-as fokozatra a tüzet. Így sütöm még kb 20-25 percet. Sülés után minél hamarabb kiveszem az edényből (néha beleragad, akkor kell várjak egy kicsit), konyharuhába csomagolom, és hideg helyre teszem. Csak kihűlés után kéne megvágni, de általában még langyos amikor a sarkát leszeljük. Nem lehet kóstolás nélkül kibírni mellette :-).

Párolt hal citromosan

Már régóta készülök halat enni. Ez ritkán történik meg, halat nem gyakran tárolok a fagyasztóban, venni meg általában elfelejtünk, vagy épp nincs. A másik (és fő) ok az, hogy nem akármilyen halat vagyok hajlandó megenni, ha szálkás, akkor kihagyom. Úgyhogy nem nagy választék marad. Számomra az ideális hal a hekk, egyben kivehető a gerince, más szálkája gyakorlatilag nincs is.

A receptem kiindulási pontja Jamie Oliver tévéshow-ja, őutána szabadon készítem a következőképpen a párolt citromos halat: a fej nélküli halat megtakarítom, kívül-belül, egy kiolajozott edényben hagymaágyra fektetem, és megtöltöm-befedem a következő keverékkel: felvágok egy hagymát, egy citromot és pár cikk fokhagymát apró kockákra, elkeverem sóval, borssal, rozmaringgal és/vagy bazsalikommal, pár csepp olívaolajjal. Ráöntök egy kevés bort, lefedem az edényt és így hagyom állni 1-2 órát. Aztán kb. félóra alatt sütőben megpárolom.

Barna rizzsel tálalom. Pikáns, kellemes, könnyű fogás.