Pék leszek

Kész. Megszületett a döntés. Megpróbáljuk teljesen kiiktatni a kenyérvásárlást, helyette én sütöm a mindennapi kenyeret.

Erre a döntésre úgy jutottunk, hogy az a kenyér, amit eddig ettünk (egy helyi cég teljes kiőrlésű kenyere), egyszerűen elkezdett porlani, szétesni, stb. Sőt, már az íze sem a régi. És miután megkóstoltuk A Kenyeret, már egyszerűen nem fűlik az üzletihez a fogunk. Úgyhogy amikor lehetséges, majd én sütök. Hetente szerintem négyszer fog kelleni, de megéri.

És máris variálok. Vasárnap három bagett született, a megszokott tésztából, de az egyikbe beletekertem némi karamellizált hagymát. Hiába volt minden tiltakozás. Aztán az fogyott el a leghamarabb. Most pedig az újabb adag készül. Ebből is három bagett fog készülni, az egyikbe fokhagymát teszek, a másikba pedig mazsolát.

A tészta pedig ebből áll: kb. három csésze fehérliszt, kb egy csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, kb fél csésze zabpehely, valamennyi köles (maradt a felfújt elkészítésekor), kömény, lenmag, napraforgómag (a maiban nem lesz, elfogyott és esik az eső, nem megyek el most az üzletbe), szezámmag. Az élesztőt kicsit cukros tejben felfuttatom, majd a felsorolt hozzávalókból pici sóval és olívaolajjal bedagasztom a tésztát. Sokat hagyom kelni. Aztán átgyúrom, a megformált bagetteket a tepsiben hagyom még addig kelni, amíg a sütő bemelegszik, benne egy tepsi vízzel. Mielőtt a sütőbe tenném, bekenem vízzel, megszórom magvakkal, és készre sütöm. Na megyek sütni.

Vacsora

Időnként megkívánok valami kencét. Én nem tudom elképzelni a szendvicset úgy, hogy ne legyen rajta egy rákent réteg, a tikkasztóság elkerülése végett, azon felül viszont már nem igénylek különösképpen sokat.

Így van, hogy időnként estére gyorsan összekavarok valamit. Ilyen például a körözött. A jelenlegi sóstúróból készült (ez a ritkább eset, általában tehéntúróból keverem...), pár kanál tejföl hozzáadásával, pirospaprikát, köményt tettem bele fűszernek, só nem is kellett, a túró (erdélyiek előnyben: "burduf") elég sós volt. És ez alkalommal nem reszeltem, hanem vágtam bele a hagymát, nem is túl apróra - így kívántam.

Kenyerem

Egy ideje nem nagyon lehet olyan kenyeret kapni, amilyent enni szeretnék. Hiába a gazdag felhozatal: fehér, barna, rozs, teljes kiőrlésű, Graham, zsemle, vekni, mittudomén - egyik sem az, amit kívánok. Egyre gyakrabban emlékezem vissza arra, amit Mamám sütött az udvaron, a búboskemencében. Emlékszem, ahogy dagasztotta a tésztát kézzel, a teknőben. Hihetetlen adagokat. Mi néztük, és mindig, kenyérből is, kalácsból is sütött a húgomnak is, nekem is picike cipót. Csuporban. Aztán elmaradtak a kenyérsütések. De mindez felelevenedett bennem amikor elkezdtem felnőttként járni a székely falvakat, ahol még ma is sütnek igazi házikenyeret. Káposztalapin, akkorát, mint egy-egy malomkerék (ahogy mondják), sütőkemencében.

Régebb egyszer sütöttem valami kenyérfélét, de akkor még konyhai tapasztalatom nem sok volt, annak a belseje nyers maradt, kívül megégett, így jó időre elhagytam a kenyérsütést. Történt mindez 5-6 éve. Aztán lett internet, aztán később (újra) felfedeztem magamban a szakácsot és úgy jó egy éve rátaláltam a gasztroblogokra, ahol kenyérreceptek is voltak. Talán Limara oldalán volt a legtöbb olyan tanács, amit megszívleltem. És kitanultam az elméletet, amiből számomra a legfontosabb tanulság: ha nem akarjuk, hogy kiszáradjon, akkor fedett térben kell sütni. Talán ez volt az a dolog, amit teljesen figyelmen kívül hagytam mindeddig. De fontos az is, hogy előmelegített edényben kezdjük a sütést.

Hogy melyik recept inspirált legjobban? Ezt nem tudom megmondani. De én a következőképpen sütöm a kenyeret: kb 2/3 rész fehérliszt, kb. 1/3 rész teljes kiőrlésű búzaliszt (összesen szerintem olyan 500-600 gramm) keverékét elkeverem kevés sóval és magvakkal: napraforgóval (természetesen hámozott), lennel, köménnyel és fűszerként rozmaringot szórok bele jócskán. Hozzáteszek kevés olívaolajat. Az előzőleg cukros tejben, sok liszttel felfuttatott élesztővel és még annyi vízzel, amennyi a megfelelő állaghoz kell, géppel megdagasztom (nem kenyérsütőben, hanem a mixer dagasztókarjaival), jó 15-20 percen keresztül. Letakarva hagyom kelni 2-3 órát, nem tudom. Lehet, többet is. Mindenképpen, addig, amíg összeérik a tészta és legalább duplájára nő. És az illata is megváltozik. Akkor jön a második gyúrás, amikor a tésztából a levegőbuborékokat kidolgozom. Ezután rugalmas massza marad. Visszateszem a tálba, letakarom. Ezután teszem be a sütőbe a fedeles jénai tálat, alágyújtok, és 4. fokozaton hagyom melegedni a sütőt, kb 20 percig. Akkor kiveszem a tálat, beleteszem a tésztát, csak úgy, a tetejére magvakat szórok, picit belenyomogatom, lefedem, és a sütőbe tolom. Kb 25-30 percig sütöm lefedve, utána leveszem a jénai tetejét, és lehúzom 3-as fokozatra a tüzet. Így sütöm még kb 20-25 percet. Sülés után minél hamarabb kiveszem az edényből (néha beleragad, akkor kell várjak egy kicsit), konyharuhába csomagolom, és hideg helyre teszem. Csak kihűlés után kéne megvágni, de általában még langyos amikor a sarkát leszeljük. Nem lehet kóstolás nélkül kibírni mellette :-).