Top 10 alapanyag

Egy játék, ami nagyon gasztro... na belevágok.
Ezzel látom nem vagyok egyedül, hogy első helyre a fokhagymát teszem. Igen, gyakorlatilag mindenbe jöhet...
2. Rozmaring - újabban erre kaptam rá - enélkül nem tudom már elképzelni a kenyeremet sem... na és sokminden egyébbe egyszerűen kell nekem...
3. Hagyma - (majdnem) mindennek az alapja.
4. Tejföl - ecet híján ezzel savanyítok. És nem csak savanyítok. Néha azért helyettesítem joghurttal, kefírrel. Ha lehet.
5. Magvak, szemek - miután péksütök, a kenyereimben ezek is kötelező alkotók. Természetesen, különböző összetételben.
6. Tehéntúró - kencéknek, gombócnak, krémnek - tölteléknek sütikbe, stb stb... szóval sokoldalú. De erre csak egy ideje jöttem rá.
7. Paradicsomlé - hordószámra kéne eltegyem. Ezzel is savanyítok. Meg iszom is.
8. Csirkehús - alap. Comb, mell, szárny. De nem levesbe! Csakis párolva, roston sütve, paprikásnak, panírozva.
9. Gomba - főként az általam gyűjtött erdei gomba. Ennek híján termesztett csiperke. Mindenhez, amibe mehet.
10. Szalonna - akármennyire is próbáltam kiiktatni, nem lehet. Friss döntés, hogy ezentúl nem is próbálkozom azzal, hogy kitiltsam a konyhámból. Ilyen ízt semmilyen olaj nem tud adni az ételnek.
Mna, talán ez az én listám. Elég nehéz volt ennyire tárgyilagosnak lenni.

Lilahangyától lopott recept, de aztán valami más lett

Engem is elért a spätzle-láz. Először már régebb, amikor almás-fahéjas spätzlét készítettem, talán tavaly ősszel. Érdekes volt az az ízvilág.

Aztán most, lilahangya tegnapi receptje elolvasásakor elsőre csak erős spätzle-készítési kényszer vett rajtam erőt. Aztán az egyre erősebb spätzlekívánás indult be. Aztán a mai ebéd megtárgyalásakor megmutattam a receptet az illetékes döntő szervnek, aki azt mondta: akkor megvan a holnapi ebéd. Így lett, hogy ma valami ahhoz hasonló készült. Így:

3 tojásból és kevés tejből annyi liszttel, amennyit felvett, nokedlitésztát készítettem. Belereszeltem vagy 3 jó nagy cikk fokhagymát és kifőztem. Na, mivel nincs nokedliszaggatóm (de már tudom, hogy legkésőbb következő hétfőig lesz), az én nokedlim nem lett olyan szép, de az ízén ez mit sem rontott. Leszűrtem, belevágtam egy maréknyi olajbogyót.

Eddig Lilahangya receptje, innen tova saját kútfőből merített, erdélyiesített spätzle-öntet. Kisütöttem egy kevés apró kockákra vágott füstölt szalonnát, majd amikor jól megpirult, akkor beleöntöttem egy nagy doboz tejfölt (kicsit szökdösött a zsír) és sóstúrót tettem bele és felfőztem. Lett egy félfolyékony szósz, amit ráöntöttem a nokedlire. Kissé utánafűszereztem és betettem a sütőbe, míg megpirult.

Kép nem készült, már nincs is miről, annyira finom volt.

Vacsora

Időnként megkívánok valami kencét. Én nem tudom elképzelni a szendvicset úgy, hogy ne legyen rajta egy rákent réteg, a tikkasztóság elkerülése végett, azon felül viszont már nem igénylek különösképpen sokat.

Így van, hogy időnként estére gyorsan összekavarok valamit. Ilyen például a körözött. A jelenlegi sóstúróból készült (ez a ritkább eset, általában tehéntúróból keverem...), pár kanál tejföl hozzáadásával, pirospaprikát, köményt tettem bele fűszernek, só nem is kellett, a túró (erdélyiek előnyben: "burduf") elég sós volt. És ez alkalommal nem reszeltem, hanem vágtam bele a hagymát, nem is túl apróra - így kívántam.

A hétvége kezdete: karfiolleves

Végre hétvége! Mit is kívánhat jobbat egy amatőr szakács? Végre kiélheti magát. Így történt, hogy tegnap délután elkezdtem a sütögetést is. Nem is keveset: kenyeret, görög citromos szeletet, és két nagy adag pizzát, ugyanis még egy jóbarátunk is meglátogatott, és szereti a pizzát úgy ahogy én készítem. Arról szerintem fényképes poszt SOHA nem lesz, mert a gép előkészítése előtt elfogy a téma :-) a többiről szerre...

Akkor kezdjük időrendi sorrendben: EBÉD:
Mi nagy levesfogyasztók vagyunk. Tegnap karfiollevest ettünk, ami a hagymaleves mellett a másik kedvenc. Nagyon szeretjük a karfiol ízét, bár a frisset jobban, mint a fagyasztottat, de most csak az volt, úgyhogy erre fanyalodtunk.

Elöljáróban annyit, hogy mint már írtam, nem használok SOHA SEMMIHEZ ételízesítőt, sem pedig leveskockát. Szerintem csak úgy érvényesül igazán bárminek az íze, ha nem nyomjuk el különféle "E-vitaminokkal" (húgomat idézem :-D) :-)))... És próbálok egészségesen főzni. Ezért száműztem már a rántást is a konyhából (igazából nem volt mit száműzzek, sosem volt jelen. Eleinte csomós maradt, azért nem szerettem, később rájöttem, hogy nem ez az egyetlen módja a sürítésnek, és rövid úton le is szoktam róla). Na de térjek a lényegre: a karfiolleves az én meglátásomban:
pici épphogymeleg pálmaolajban elkeverek egy kis pirospaprikát, majd rádobok egy apróra vágott kisebb hagymát, fel is öntöm vízzel, sózom és főni teszem. Amikor forr, beleteszem a rózsáira szedett karfiolt, és ha már elég puha (én elfőzni sem szoktam, sőt, kissé roppanós marad a szárrésze), akkor tejfölös habarással besűrítem, felforralom. Petrezselyemzölddel tálalom. Ennyi. :-) Gyors és finom és főleg: karfiolízű.

A 20 perces Papanasi

Ma nagyon későre végeztem a munkámmal. Útközben ráadásul még beviharzottam a sarki üzletbe, tehéntúrót vettem, ez kellett a papanasi-hoz, amiben tegnap megegyeztünk (ez tulajdonképpen egy hazánkra jellemző túrófánk, románul írtam a nevét). Hazaértem, és usgyi egyből vissza, a túró kifutott a szavatossági időből (nem először történik meg, sajnos, velem és a tehéntúróval ilyen eset, ezért nem ártana jobban figyelni már az üzletben), és ilyenkor én már nem fogyasztom el. Szerencsére, a hölgyek már ismernek, és szó nélkül kicserélték, de így is negyed órát igénybe vett az akcióm.

Ahogy másodjára is hazaértem, kicsit összekaptam magam, bevettem magam a konyhába, gyorsan összekevertem a negyed kiló túrót kb. 10 dkg. liszttel, 2,5 dkg. cukorral, ugyanannyi grízzel, 1 tojással, némi szódabikarbonáttal, hagytam nagyon picit állni, aztán gombóckákat gömbölyítettem belőle, lelapítottam és átszúrtam a közepüket, forró olajban kisütöttem.

Ez lett a második fogás - tejföllel és lekvárral tálalva. Nagyon finom lett. Gyors nap után gyors ebéd... Fotó továbbra sincs mellé, de ami késik, nem múlik!