A hétvége kezdete: karfiolleves

Végre hétvége! Mit is kívánhat jobbat egy amatőr szakács? Végre kiélheti magát. Így történt, hogy tegnap délután elkezdtem a sütögetést is. Nem is keveset: kenyeret, görög citromos szeletet, és két nagy adag pizzát, ugyanis még egy jóbarátunk is meglátogatott, és szereti a pizzát úgy ahogy én készítem. Arról szerintem fényképes poszt SOHA nem lesz, mert a gép előkészítése előtt elfogy a téma :-) a többiről szerre...

Akkor kezdjük időrendi sorrendben: EBÉD:
Mi nagy levesfogyasztók vagyunk. Tegnap karfiollevest ettünk, ami a hagymaleves mellett a másik kedvenc. Nagyon szeretjük a karfiol ízét, bár a frisset jobban, mint a fagyasztottat, de most csak az volt, úgyhogy erre fanyalodtunk.

Elöljáróban annyit, hogy mint már írtam, nem használok SOHA SEMMIHEZ ételízesítőt, sem pedig leveskockát. Szerintem csak úgy érvényesül igazán bárminek az íze, ha nem nyomjuk el különféle "E-vitaminokkal" (húgomat idézem :-D) :-)))... És próbálok egészségesen főzni. Ezért száműztem már a rántást is a konyhából (igazából nem volt mit száműzzek, sosem volt jelen. Eleinte csomós maradt, azért nem szerettem, később rájöttem, hogy nem ez az egyetlen módja a sürítésnek, és rövid úton le is szoktam róla). Na de térjek a lényegre: a karfiolleves az én meglátásomban:
pici épphogymeleg pálmaolajban elkeverek egy kis pirospaprikát, majd rádobok egy apróra vágott kisebb hagymát, fel is öntöm vízzel, sózom és főni teszem. Amikor forr, beleteszem a rózsáira szedett karfiolt, és ha már elég puha (én elfőzni sem szoktam, sőt, kissé roppanós marad a szárrésze), akkor tejfölös habarással besűrítem, felforralom. Petrezselyemzölddel tálalom. Ennyi. :-) Gyors és finom és főleg: karfiolízű.

Saláta(boglárka)leves túróspuliszkával

Ennek a levesnek az elkészítése tulajdonképpen tavaly tavasszal kezdődött, amikoris leszedtük a salátaboglárkát, és akkor ilyen volt az erdő:
Akkor sokat szedtünk és megfőzve, levesnyi adagokban lefagyasztottam.

Most elővettem a fagyról egy adagot, és megfőztem belőle a levest, majdnem úgy, ahogy annak idején a nagymamám késztette. Csak én tettem bele kaprot és fokhagymát IS és kihagytam a szalonnapörcöt. Tehát: pici olajon picit megpirítottam a fokhagymát, aztán feltöltöttem vízzel, beletettem a még fagyos salátát, a kaprot és sót, és addig főztem, míg szétesett a tömb. Akkor behabartam liszttel-joghurttal (ja, nagymamám itt tejfölt használt!), és felforraltam.

Miközben a leves fődögélt, sütöttem egy rántottát, amit kockákra vágva beletettem a kész levesbe.

A puliszkát megfőztem, klasszikus módon, majd lerétegeztem túróval, és hagytam pirosra sülni a sütőben. Ilyen lett:

Valamilyen fokhagymaleves

Újabban fokhagymás-időszakomat élem. Jöhet a fokhagyma levesben, nyersen, fűszerként, minden formájában. Valamelyik nap épp fokhagymalevesre támadt kedvünk. De nem a megszokottra. Így aztán egy hibrid született a provanszi meg a magam levese között, egy kis tejföllel megtuningolva.

Úgy kezdtem, hogy pálmaolajban megpirítottam a kettévágott fokhagymafejet, héjastól, amíg az alsó felük szép barnára sült és ki nem estek a fél cikkek. Akkor átpakoltam a vágómasinába, kevés vízzel felöntöttem (soha, semmihez nem használok ételízesítőt, leveskockát), összetörtem, visszaraktam a pépet az edénybe majd liszttel behabartam, belement egy pohár tejföl is, némi fagyasztott petrezselyemzöld, na meg persze só-bors, és felforraltam. Sajtos pirítóssal ettük, és a fokhagymalevesek között első helyre került.

Előszó vagy afféle

Hosszú ideje nézegetem a gasztroblogokat. Olvasok, rengeteg ötletet szerzek, és eldöntöttem, hogy próbálkozom én is egy kis blogolással. Lássuk, mennyi kitartás és türelem lesz bennem :-) Meg tanulni is kéne a blogkezelést, ma csak próbálkozom :-) rég nem is fotóztam semmit, egyelőre nem is ígérek képeket, technikai okokból. De remélhetőleg, hamarosan az is jön!

Ma KicsiVú-tól inspirált lencsés korhelylevest főztem, és nagyon ízlett. Nekem a korhelylevesről régebb mindig az jutott eszembe, ahogy annak idején disznóvágás után készült, és ahogy nem szerettem sosem, de más alkalmakkor nem gyakran készült. Nem részletezem a dolgokat, talán annak nem itt a helye. De így elkészítve teljesen más, és egészen megváltoztatta a savanyúkáposztából-készült-leves-képemet :-). Mert pontosan az nem volt benne, amit sosem szerettem. A lencse pedig az egyik kedvenc nálunk.